Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

II. A test és lélek összhangzatos képzésének irányelvei. Székfoglaló értekezés. Irta s 1908 szeptember 5-én, az 1908-909. tanév megnyitása alkalmából fölolvasta Rácz Dezső főgimnáziumi tornatanár

— 31 — hajlandó azt, talán hogy drága ruháját, vagy még drágább egészségét kímélje, meggondolatlanul visszatartani a játéktól, ami elvégre is nem mesterségesen kigondolt intézmény, hanem természeti szükség. — De mentsen is meg Isten mindenkit az ilyen neveléstől, mert a szülői szeretet áldása ebben a formájában átokká válik reá nézve. Hol szerezze meg akkor a gyönge gyermek azt az erőtöbbletet, élénk megfigyelő tehetséget, higgadt meggondolást, merész elhatározást, lélekjelenlétet és bátorságot, melyekre majd az ifjú- és férfikornak sokszor idegsorvasztó, nehéz munkájában oly nagy szüksége lehet, — ha nem a játszótérnek bársonyos, puha pázsitján? Itt mig egyrészt a pázsit csalogató zöldje, virágok édes illata, vig madárdal érzékeit elbűvölve a természet örök szépségeiben való elmélyedésre tanítják, addig másrészt az ózondús tide evegő tüdejét tágítja, az élénk mozgás idegzetét megedzi, vérkeringését gyorsítja, izmainak rugékonyságot, tagjainak acélerővel párosult hajlékonyságot kölcsönöz. Hogy a játék a jellem megismerése szempontjából is mily megbecsülhetetlen, már a rómaiak ezen szavakkal hirdették: inter ludendum puerorum mores optime deteguntur; Schmidt, az újabb kor egyik kiváló pedagógusa így folytatja: ha hibás nevelés elnyomja a játékkedvet, veszélyeztetve van az erős jellem kifejlődése. Sok megszívlelésre érdemes igazság van ezen ősrégi tapasztalatokból leszűrt mondásokban; mert tagadhatatlan, hogy tántoríthatatlan, következetes jellem kifejlődéséhez erőteljes, kifejlett testi élet adja meg a kellő és pótolhatatlan alapot és tán nem sokat túloz Schiller sem, midőn azt mondja, hogy: gonosz lélek beteg testben él. A jellemképzéssel karöltve kell járnia a kedély fejlesztésének, amire szintén a mozgásos játék nyújt legbiztosabb sikert; már pedig szilárd jellemből és derült kedélyből hajt ki a sziv legszebb virága, a lelki jóság. Ki hát az iskola sziik, zárt helyiségeiből a nyilt mezőre, a mosolygó ég és árnyas fák alá, hol szabad levegő tágítja a tüdőt, szabadság érzete dobogtatja a sziveket! A játéktéren bizonyos köztársasági szellem lengjen át, hol nincs más tekintély, mint az egyéni kiválóság, nincs más lépcső a magasra jutáshoz, mint a társaknak egyöntetűen megnyilatkozó bizalma. Az ilyen játék az egészséges test és jellem-szilárd lélek iskolája, melyben a valódi