Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

IX. Főgimnázium

— 123 — fogúit felekezeti irány ápolását értjük a vallásos nevelés alatt, mely szétválaszt bennünket, mint más-más felekezet tagjait, hanem annak a nemes érzésnek a szivekbe való plántálását, hogy mindnyájan testvérek, emberek vagyunk, s csak az tesz köztünk különbséget, hogy munkánkkal mennyit használunk a köznek, az emberiségnek. Bár intézetünk felekezeti jellegű s ragaszkodunk a saját vallásunkhoz, kötelességünknek ismerjük, hogy a vallásos érzést épen ugy ápoljuk másvallásu növendékeink szivében is, mint a református növendékekében. A tanítási órákat mindig imádkozással kezdtük és végeztük, a vallásórák előtt egy-egy egyházi éneket énekeltek a növendékek. Vasárnapokon s más ünnepnapokon az igazgató vezetése alatt templomba mentek a ref. tanulók; a másvallásu tanulókat is mindig figyelmeztettük vallásuk iránt való kötelességeik pontos teljesítésére. A törvénytől előirt napokon nem jöttek iskolába, ha a hitoktatók szükségesnek tartották, máskor is elbocsátottuk őket templomba. Egymás vallása iránt, amint azt törvényeink is megkívánják, a legnagyobb tisztelettel viseltettek tanítványaink. Az ág. hitv. ev. és róm. kath. hitoktatók az intézetben tartották a hittani órákat. A ref. vallású tanulók részére 1903 január 5-től febr. 23-ig ifjúsági istentiszteletet tartottunk a tornateremben, mely istenitiszteleteken Lie. Rácz Kálmán főgimn. vallástanár tartott egyházi beszédet. Amikor erre az iskolai esztendő folyamán mód és alkalom volt, urvacsorával is éltek a ref. vallású tanulók. Azokat a tanulókat, akik még nem konfirmáltak, konfirmációra is előkészítette a vallástanár. Vizsgájuk 1908 május 28-án volt a templomban. A vallásos érzület ápolására szolgált az V—VIII. o. tanulók körében fennálló „Konfirmált ifjak egyesülete" is, mely a jótékonyság gyakorlására is szoktatja tagjait. A vallásos érzület ápolásával karöltve jár az erkölcsi nevelés is. Minden alkalmat felhasználtunk arra nézve, hogy tanítványainkban megizmosodjék az erkölcsi érzék s az élet bármilyen viszonyai között se szűnjék meg bennök munkálni. Az iskolában és iskolán kívül ez képezte egyik elsőrangú gondunkat, mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy a tudomány jó erkölcs nélkül keveset ér, sokszor inkább árt, mint használ. A tanulóknak csak olyan helyen szabad szállást fogani, amelyet a tanári kar erre a célra engedélyez; a tanuló lakásokat állandóan szemmel tartjuk. Van azonkívül intézetünkben olyan intézmény is, amely kevés intézetnél van meg, sőt a mienkkel egyenlő minőségben talán sehol sincs meg s ez az ifjúsági felügyelői intézmény. Külön embereket alkalmazunk abból a célból, hogy a korcsmákat, kávéházakat, vendéglőket éjjel ellenőrizzék s eljárásuk eredményéről minden reggel jelentést tesznek az igazgatónak. Ez az intézmény, kivált olyan terjedelmű városban, mint Pápa, nagyon jó s igen sok káros mulatozástól visszatartja az ifjúságot. Az 1907—908. tanév folyamán általában kellő erkölcsi komolyságot tanúsított az ifjúság. Dicsérettel kell megemlékeznem arról a becsületes köz-