Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1906

I. II. Rákóczi Ferenc. A főisk. Rákóczi-ünnepélyen 1906 okt. 29-én tartott emlékbeszéd. Tartotta: dr. Lakos Béla

I. IL Rákóczi Ferenc. A főiskolai Rákóczi-ünnepélyen 1906. évi október hó 29-én tartott emlékbeszéd. Tartotta: dr. Lakos Béla. Mélyen tisztelt Közönség! Kedves Tanuló-ifjuság! Az igazságért és a lelkiismeret szabadságáért küzdő népek hazája a szolgaság pusztája lön. A szabadság oltárán a zsarnokság ütötte fel trónusát; a zsarnokság támaszai, a sötétséget terjesztő álpróféták . hazug tant loptak a letört, reménye-vesztett nép ingatag lelkébe ; azt a tant, mely megmételyezte őket, bénává tette karjaikat, némává szájukat és vakká szemöket; elvette tőlük a nap világát, hogy a nép ne láthassa nyomorának rongyait s a bilincs-verte sebeket. A Leviathan szelleme győzött Európaszerte ! A szolgaság jármába törött le a szabadságáért annyit küzdő angol, a kiváltságaira büszke francia és hitéért Ötmillió ember vérével áldozó német. Hazánkban is győzedelmeskedett a rémuralom. Még látszottak nyomai a Kollonics és Szelepcsényi érsekektől vezetett dandárok pusztításainak; még nem száradt fel Eperjes piacán a vér, mit a császári keggyel kitüntetett Caraffa ontott; még visszhangoztak a Karszt kopár sziklái a gályarabok siralmas énekétől. Puszta, néma lett az ország. Megteltek, zajosakká lettek a börtönök s bitók jelölték a hóhér tanácsosainak útját. Csak egy hely volt még, ahol lobogott a szabadság zászlaja: Munkács. Lelke, vezérlő szelleme a harcnak egy nő, kinek nagy neve összeforrott a szabadság fogalmával. Ez a kis vár volt mentsvára a magyar szabadságnak, utolsó sasfészeke a hazafiaknak. A marcona hajdúk, kik annyiszor szembe néztek a halállal, ünnepre készültek, egy szép, feledhetetlen ünnepre. Sorba állottak, adott jelre háromszoros tüzet adtak, midőn megjelent köztük fekete kócsagtollas kalapban, drágakövektől csillogó fejedelmi buzogánnyal, gyönyörű 1*