Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1906

IV. Adatok a főiskola 1906-1907. tanévi történetéhez

IV. Adatok a főiskola 1906—1907. tanévi történetéhez. Igazgatói jelentés az 1906—7. tanévről. Felolvasta az 1907. évi junius hó 16-án tartott tanév-bezáró ünnepélyen : Csizmadia Lajos főisk. igazgató. Mélyen tisztelt Közönség! Ismét elvégződött egy iskolai esztendő. A gyorsan rohanó idő újból elhozta az iskolák életében oly nagyjelentőségű időpontot, amidőn egy évi munkálkodás eredményének felmutatása után a tudomány csarnokának ajtói egy időre bezáródnak, hogy- a tanárok és növendékek fáradalmaikat kipihenve, új erőt gyüjthessenek a további munkához. Ugy érezzük magunkat, mint a vándor, aki midőn az ereje felett valónak látszó útját megtéve, óhajtott célját elérte: gondolatban még egyszer megteszi a fárasztó utat, emlékezetében felkeresi a hegyeket és völgyeket, melyeken pályája keresztül vezérlé; lelkében még egyszer átéli fáradalmait és felmelegült érzéssel áldozik a pillanatnak, mely azoknak véget vetett; felmelegült és hálás érzelmekkel áldozik a jóságos hatalomnak, mely erejét megsokasítá, hogy az útjában állt akadályokat legyőzheté. A hála érzetével telik meg a mi lelkünk és szivünk is a kegyelmes gondviselés iránt, aki a munkához és kötelességteljesítéshez erőt és kitartást adott, hogy többről-többre igyekezve ősi főiskolánk hagyományos szellemében az életre készítve és készülve, csendben és zajtalanul munkálkodhattunk. Áldott legyen érte az Urnák szent neve! Hálával kell megemlékeznem továbbá a dunántúli főtiszt, ref. egyházkerületről is, hogy az alapító ősök munkáját hiven és céltudatosan folytatva, úgy ez évben is meghozta a maga áldozatát főiskolánk fenntartása és fejlesztése érdekében, hogy azt a haladó kor követelményeinek megfelelő színvonalon megtarthassa. De hálával kell megemlékeznünk a magyar államkormányzatról is, mint amely főiskolánknak a múltban és jelenben tett kulturális szolgálatait elismerve és méltányolva, ez évben is támogatására sietett az anyagi eszközökben nem igen bővelkedő főtiszteletü fenntartó-testületnek. A hála e köteles kifejezése után, Mélyen tisztelt Közönség, hivatalos tisztem szerint a lefolyt évről óhajtok beszámolni, de midőn ezt teszem, inkább csak az intézetünk külső történetére tartozó s megemlékezésre méltó események előadására szorítkozom. Mert hiszen ama mindenesetre első fon-