Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1904

I. Gondol Gábor önéletleirása. Közli Borsos István

— 5 — hitv. fötanoda nagyhírű bölcsészeti tanára, midőn azt mondta, hogy „akinek filosofiai alapismeretei nincsenek, e hiányt megmutatja bármely szakban irt egyetlen periódusa is." Anyám annyival is inkább a papi pályára szánt, mert testvérbátyám, Dániel, bár a theologiai tudományokat elvégezte, nem lett pappá, hanem világi pályára tért s Bécsben a magy. kir. udv. kancelláriánál talált alkalmazást. Azonban az anya reménye kisebbik fiánál sem teljesült. Mert azon kellemetlenségek emléke, melyekkel atyám a papi pályán találkozott s ezen különben tisztes hivatal árnyék-oldalainak bár gyermekies ész szel, de elég közelről történt gyakori szemlélése s emellett a korlátolt anyagi helyzet, melyet javadalmazás tekintetében a ref. lelkészi állás az illetőknek nyújt: visszatartottak azon eltökéléstöl, hogy a papi pályára lépjek és az arra előkészítő tantárgyakat hallgassam. így tehát az 1843—44-ik iskolai év kezdetével a pozitív jogi tanulmányokat kezdtem hallgatni, miután az akadémiai rendszer szerint az első évi jogi tanfolyamhoz tartozó tantárgyakat az akadémiai folyam utolsó évszakában a megelőző évben már hallgattam. Az időben a tételes jogot Stettner (Zádor) György, széles jogtudományáról, alapos s az ismeretek minden ágára kiható képességeiről országszerte ismeretes tanár tanította. Előadásaiban Kövy Sándor nagyszerű, sárospataki volt tanár rendszerét követte. Engem, mint aki még gimnáziumi tanuló koromban szerzett osztályzatom által bizalmát s részvétét megnyertem, legtöbbször részesített azon megkülönböztetésben, hogy a magyarázat kiinduló pontjául szolgáló rövid „Elementa iuris-prudentiae Hungaricae" cz. Kövy-féle munkából latin szövegű tantéleket olvastatott fel velem. Minthogy Stettner György előadásaihoz kéziratot nem készitett, hanem egyszerűen Kövy Sándor munkáira s azoknak Fogarasy által készitett magyar forditására hivta fel tanitványai figyelmét, a tanulni kívánó jogászoknak nem csekély nehézséggel kellett küzdeniök. A latin nyelvet ugyanis már nem értették oly alaposan, hogy egy könyv klasszikus latin irmodorán szerkesztett latin munkát kézikönyvül használhattak volna. Fogarasy forditása pedig az eredeti szövegnek majdnem szószerinti utánzása miatt teljesen érthetetlen s épen a legbonyodalmasabb ősiségi adományozási jogrendszer fejtegetéseinél hasznavehetetlen volt. Ily viszonyok közt az előadások alatt tett jegyzeteimet az előadások végével még közvetlen emléke-