Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1904

II. A magyar művészi ipar- és diszítö stílusunk. Irta Losonczi Jenő

— 21 — A legutóbbi időkig csak mostoha gyermeknek tekintett ipari művészet nemzetünk újraéledésének első évtizedeiben a képzőművészetek hatalmas ágai mellett az építészet-, szobrászat- és festészettel szemben a már névben is kicsinyítő, alárendeltségre mutató kis művészet nevet kapta. Ez elfogultságból és előítéletből eredő lenézés és alárendeltség miatt aztán sokáig csak csigaléptekkel fejlődött ipari müvészetünk; a múlton, néha egy-egy nagylelkű pártfogó vagy egy nemzeti ideákért hevülő művész jóvoltából tengődött, mígnem a letűnt század elmúlása előtt, mintegy varázsütésre, a nagy művészetek hasonló és egyenlő rangú ágává nőtte ki magát. Az idegen nemzeteknél kifejlett művészi magaslatot csakhamar a mi iparunk művészete is elérte, vele versenyre kelt s a párisi világkiállításon nyert diadalai büszkén mutatják, hogy nem maradt vesztes a küzdelemben. * * * A művészi készség, rátermettség a szép és csinos formák keresésére, általában a díszítésre már az emberiség őskorában is megvolt az emberben, mert az oly nagy számban feltalált kő- s majd a későbbi korszakok bronz-eszközei nemcsak azt mutatják, hogy az emberek mindenkor igyekeztek szerszámaikat minél használhatóbbakká, minél célszerűbbekké tenni, hanem látjuk azokon a díszítésnek többé-kevésbbé sikerült nyomait s módját, látjuk, hogy törekedtek a szépre, amit mindig a célszerűséggel egyeztettek össze. Ez a törekvés végigvonúl az emberiség történetén, nem tekintve tér- és időbeli különbségeket. S ha a modern ember sétapálcájának szecessziós hajlású fogantyúját, vagy akár Páris modern csodáit és remekeit szemléli, ne gondoljuk, hogy nagyobb büszkeség és önérzet dagasztja kebelét, mint azét az őskori, vagy ma is vadon élő embertársáét, aki a saját maga által díszített nyilával elejtette a vadat s azt az általa készített és ékesített cserépvagy kőedényben felaprózva, cifra kalyibája előtt megsütheti. Az egyszerű vagy akár a legcicomázottabb ékítményektől a modern művészi ipar stílusáig nincs ugrás, az emennek a szülőanyja. Az ipari művészetek a többi művészeti ágakkal szemben szükségszerűségből fejlődtek ki, párosulva az esztétikaival, a széppel; a nép körében előforduló egyszerű és keresetlen formák épúgy, mint a legfejlettebb művészi ízlésre valló modern ipari alkotások. Az egyszínűre bemázolt paraszt szoba belseje s a legtökéletesebb tapéta-