Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1904

I. Gondol Gábor önéletleirása. Közli Borsos István

— 9 — biztos voltának s a tiz évi szolgálat után esedékes nyugdíjnak elövélt változhat'an voltában rejlett. Az említett hivatali rendszernek a messze múltban meggyökeredzett alapjait, az akkori politikai viszonyokat s a nemzet konzervatív szellemet tekintve, elmondhatni, hogy a választott életpályának biztos voltát emberi számítás szerint s bármely esélyek között igazoltnak lehetett tartani. A sors könyvében azonban más volt megírva. Az 1848-iki márcziusi izgalmas napok alatt a magyar felelős minisztériumnak kinevezésével, mint az árnyék eltűnt a m. kir. helytartótanács s mondhatni, hogy még a lelépés formaságait sem tartották meg. Mintha múltját szégyenlette s az utódtól a hatalmat féltékenyen irigyelte volna. Sem hivatalt, sem aktát a magyar minisztériumnak forma szerint át nem adott, hanem egyszerűen elszéledt. Midőn már a hivatali szobák mind üresek voltak s még a kancelláriai főigazgató sem jelent meg április 24-én a hivatalban: én is becsuktam hivatalos szobám ajtaját, átadtam kulcsát a kapusnak s körülbelöl utolsó voltam azok között, kik a régi dikasztériális kormányzás ezen elsülyedésre jutott korhadt hajóját elhagyták. Az uj minisztériumba belépni nem volt kedvem, mert nem bízhattam annak állandóságában. A megyei s városi szolgálat sem volt a forradalmi mozgalmak között vonzó oly emberre nézve, ki természeténél fogva a békés, nyugalmas helyzet után vágyódott. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a forradalom lezajlásáig figyelő állásban maradni s egyelőre a nevelői pályára visszatérni. Nemsokára azon. gyanú és üldözés miatt, melynek következtében bátyámnak, mint a Debreczenben székelő magyar kormány állítólagos kémjének, a fővárosból menekülnie kellett, én is távoztam onnan s Fehérmegyében tartózkodtam, hol az 1849-ik év végével bátyám is megjelent s Bar.xska községben a következő évben megházasodván, nekem egy ideig tartózkodási helyet nyújtott. Itt gazdálkodással, kertészettel foglalkoztam s bizalmasabb embereimnek dolgait, mint ügyvéd intéztem mindaddig, míg az abszolutizmus vas rendszere engem is, mint szabadelvű gondolkozásomról s hazafias érzelmeimről ismert embert el nem tiltott attól, hogy másokat peres vagy perenkivüli ügyekben a cs. kir. bíróságok s hatóságok előtt képviselhessek. Ezen tilalom az 1854. évi rendezés alkalmával bekövetkezett. Valóban nehéz napok, szomorú idők voltak azok, midőn a