Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1903
VII. Főgimnázium
— 73 — a VIII. o.-ban 68, addig 1903—1904-ben a IV. o.-ban 48, a VIII. o.-ban pedig csak 56 volt a létszám. Az egyes osztályok népességét tekintve, jóleső örömmel konstatáljuk, hogy egyrészt az I—IV., másrészt az V—VIII. o. népessége között meg volt az arány, a természetszerű apadás. A tanári karnak az az álláspontja, hogy a VI—VIII. o.-ba csak kivételes esetben, sőt a VIII. o.-ba egyáltalán ne vegyünk föl új tanulókat, mert ezek legtöbbször nem a maguk jószántából hagyják el előbbi intézeteiket s csak szerencsét próbálni jönnek hozzánk. Az idén a három felsőbb osztályba 6 tanulót vettünk föl más intézetből, jórészt püspöki engedéllyel jutottak be. Hogy magunk neveljünk magunknak növendékeket, az egyházkerület kimondotta az I. és V. o. párhuzamosítását; mivel az előző tanévben nem volt megszabva az V. o-ba fölvehető tanulók létszáma, kénytelenségből és kivételesen a VI. osztályt is párhuzamosítottuk. Szokatlan jelenség a felsőbb osztályok párhuzamosítása; de érthetővé és indokolttá teszik ezt a mi sajátos viszonyaink. A szó igaz érteimébon körül vagyunk véve négyosztályu gimnáziumokkal, amennyiben ilyenek vannak Pápán, Magyar-Óváron, Komáromban, Tatán, sőt némileg Bonyhádot, Gyönköt is ide számíthatjuk. Mindezen helyekről nagyon sokan jönnek hozzánk az V. o.-ba olyanok, akiket vissza nem utasíthatunk. Az V. o. párhuzamosítása, főleg megszabott létszámmal, már azért is jó, hogy így a többi felsőbb osztályokba jelentkező tanulókat visszautasíthatjuk s akiket érettségire viszünk, azokért a felelősséget természetszerűen magunkra vállalhatjuk; de jó ez azért is, mivel ez az osztály sok tekintetben alapvető osztály, ha kevesebb tanítványunk van, sikerrel végezhetjük az alapvetés munkáját. 4. Tanévmegnyitás, szünetek, a tanév bezárása. A tanév ünnepélyes megnyitása 1903 szeptember 5-én volt, amidőn az egész tanulóifjúság a helybeli ev. ref. gyülekezet templomába ment, hol Lie. Rácz Kálmán főgimn. vallástanár imádkozott. Istenitisztelet után a tornaterembe gyűlt össze a tanári kar és tanulóifjúság, mely alkalommal Losonczi Jenő tanárikari jegyző felolvasta a névsort s az iskolai törvényeket, Faragó János igazgató pedig beszédet intézett az ifjúsághoz, melyben egymás megértésére, szeretetére buzdította a tanulókat s ezzel az 1903—1904-ik tanévet megnyitotta. Ettől fogva, a törvényes szünidők leszámításával zavartalanul folyt a tanítás a tanév végéig. A törvényes szünidők ezek voltak: a) karácsonyi szünidő 1903 december 21-től 1904 január 2-ig; b) húsvéti szünidő 1901 március 28-tól április 9-ig; c) pünkösdi szünidő május 21-től—28-ig. Az egyes ünnepek alkalmából adott szünidők talán hosszabbak, mint más intézetekben, ennek oka az, hogy tanítványaink legációba mennek; másrészt pedig az, hogy nálunk ezeken kivül egyáltalán nincs szünidő a tanév folyamán. A tanév ünnepélyes bezárása junius 12-én volt, midőn a tornateremben ifjúsági istenitiszteletet tartottunk, mely alkalommal Lie. Rácz Kálmán alkalmi egyházi beszédet tartott. A vizsgálatok sorrendjéről és idejéről másutt számolunk be.
