Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

löznie, helyettesítenie valami más alkalmasabb, célravezetőbb eszközzel ? E kérdések fölvetésénél nem azokra gondolok, akik a prédikálás értékét felfogni, méltányolni egyáltalán nem tudják. Mindenkor voltak, vannak és sajnos, lesznek egyesek, akik azt merő „bolondságnak" tartják. Hanem azon, különben tisztességes érzelmű és gondolkodású emberekre gondolok, akiknek száma légió, akik az igehirdetésnek múltban szerzett érdemeit készségesen elismerik, de jövőjében kételkednek. A templomi szószék jogosultságát ma még némileg elismerik. Csakhogy erejét, befolyását folyton csökkenőnek tartják, mert hát mondják — a hit, a vallás korszaka bevégződött, a tudásé pedig elkezdődött. Sok derék és tudós férfi várja már napjainkban a művészet és tudomány igazságaiból konstruált moráltól a vallás helyettesítését. És miután temérdek eszköz áll rendelkezésünkre a gondolataink közlésére — ugy vélik — az előadó művészet egy ága, a hitszónoklat minden feltűnés nélkül, észrevétlenül elenyészhetik. És az élet is mintha igazolná ezt az elméletet. Igehirdetésünk lanyha és erötelen. A lelkek vezetésében és irányításában majdnem hatálytalan. A müveitek osztálya rég kicsinyléssel gondol a szószékre. A falvak egyszerű és kevésbbé müveit lakói is mind inkább követik amazok példáját. Szóval, ugylátszik, mintha a prédikálás világ átalakító ereje szétfoszlott volna. Mindeme jelenségek dacára a föntebb föltett kérdésekre csak tagadólag válaszolhatunk. Nyiltan és bátran valljuk, hogy az evangéliomot és annak megszentelő erőit nem pótolhatja semmi. „A prédikálás bolondságát" nem helyettesítheti semmi. Ám a tudomány vívmányai becsesek. De a tudás magában véve még nem áldás, az embereket nem teszi jobbakká, boldogabbakká. Éles és világos elme, bő ismeret és nagy tudomány kívánatos dolgok, de bajosan védnek meg bárkit is a bűn kísértései ellen. Sőt a kiművelt elme szörnyű károkat okozhat, ha romlott szívvel párosul s a bűn szolgálatába lép. A művészet is becses. Gyönyörködtetve oktat, nemesbíti a szivet és a lelket. De az általa kifejlesztett eszthetikai érzék még nem mentheti meg az embert az erkölcsi sülyeclcstöl, ha a léleknek nincs mélyebb ethikai tartaléka. Bizony az emberiség minden igaz barátja szomorúsággal nézheti és nézi is azon kísérleteket, hogy némelyek a tudományt a hitetlenség szolgálatába igyekeznek hajtani, mások meg az irodalmat és a művészetet a léhaság és romlottság terjesz-