Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

I. igehirdetés alapelvet. — Szék-foglaló értekezés. — Tartotta: Czizmadia Lajos theol. akad. tanár 1902 szept. 11-én. Nagytiszteletü és Nagyságos Igazgató-Tanács! Nagytiszteletü és Tekintetes Tanári Kar! Nemes Tanuló Ifjúság! Mélyen tisztelt Közönség! A fötiszteletü egyházkerület kitüntető bizalma egy tiszteletreméltó testületnek, e főiskola tanári karának diszes sorába emelte csekélységemet, elválasztván a lemondás folytán megürült gyakorlati theologiai tanszékre. A munkát, melyre vállalkoztam, — mely nekem, a mi helyünket majdan betöltő lelkész nemzedék kiképzésében elismerésre méltó sikerrel működő kartársaim mellett osztályrészemül jutott, már a mult tanév elején átvettem és megkezdettem. Mondhatom, nem csekély gond és aggodalom között vettem át. Egész teljességében éreztem és érzem a magamra vállalt kötelezettség és felelősség súlyát. Felmerült lelkemben a kétely: ha vájjon megtudok-e felelni a munkálkodásomhoz fűzött várakozásnak? Ha vájjon arányban áll-e tehetségem azzal a hő vágyammal, hogy szeretett egyházunknak jó és hasznos szolgálatot tegyek ? Ha vájjon betudom-e tölteni elődeim helyét, akik eleitől fogva, főiskolánk fennállása óta áldásosán működtek előttem? Mert hisz fogyatkozásaimat én érzem, én ismerem legjobban. De mégis bátorságot nyújtott a tudat, hogy Isten, kinek ereje „az erőtlenségben ér teljesedést", a hü munkást nem hagyja el soha, sőt áldását adja munkájára. Azért Istenbe vetett bizalommal tanszékemet elfoglaltam. Most pedig, mint a szokás és a jó rend kivánja, székfoglaló értekezésemet óhaj.