Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

II. Jváról i Jester. — Székfoglaló értekezés. — Tartotta: dr. Lakos Béla főiskolai tanár 1902 szept. 11-én. Fötiszteletü Gondnok Űr ! Nagytiszteletü és Tekintetes Tanári Kar! Kedves Ifjúság! Nagyérdemű Közönség! A szellemi forradalom első hulláma diadalmasan vonúlt keresztül Erdély és a részek felett, a reformáció úgy vallási, mint politikai téren győzedelmeskedett, s az új eszme, mit Honter vetett el és Heltai ápolt, már 1566-ban százszoros termést igért. Ki lett volna képes megállítani a reformációt haladásában, midőn maguk a nép egyszerű fiai állottak fel, mint reformátorok és rongyos parasztruhákban hirdették az igét és támadták a katholicizmus roskatag épületét. Az 1558. tordai zsinat a legerélyesebb hangon tiltakozik az ellen, hogy paraszt újítók hirdessék a templomokban az új eszméket, sőt határozottan kikel azon szónokok ellen, kik rongyos ruhákban jelennek meg a gyülekezet előtt, mert azáltal az igazi hivatott prédikátorok tekintélyét nagyban aláássák. A vallásos eszmék egészen lekötötték a tömeget, a hitújítás gondolata foglalkoztatta a lelkeket. Annyi vész, háború és viharos napok közepette a hit kérdése volt az elsö. „Akkori napokban hallottál volna egész Erdélyben minden helyeken a köznéptől sok esztelen disputációt és pántolódást: falun, városon, étel-ital között, estvereggel, éjjel és nappal" — így jellemzi Nagy Szabó Ferencz a NVI. század második felét.