Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

— 24 — társaikénál, mivel azoknál tanultabbak, képzettebbek voltak; hanem mert a tudással földíszített, gazdagított szellemükkel teljesen, minden föntartás nélkül átadták magukat Istennek, hogy az Ö ügyét szolgálják, az 0 tervét megvalósítsák. Mint Pál apostol oly szépen kifejezi az efezusi vénektől való bucsuvétele alkalmával: „Semmire sem tekintek s életemet sem tartom drágának önmagamra nézve, csakhogy örömmel végezhessem el az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról". Minden idők igehirdetöitöl ez az önfeledt odaadás kívántatik. Az az első főkötelessége minden idők hitszónokának, hogy szivének, lelkének összes kincseivel egyedül az Urat szolgálja. Nehéz és fárasztó munka, tanulmány által fölszerelten adja alá magát Isten vezetésének, mint Van Oosterzee szép és találó hasonlattal kifejezi, az igehirdetőt hajóhoz hasonlítván, melyet emberek szerelnek fel minden szükséges kellékekkel: árboc, kötélzet, vitorlák és kormánnyal; de a szél fuvalmát, mely a vitorlákat felduzzasztja, hogy az óceánt átszelhesse: az Isten bocsátja ki. * * * Nagytiszteletü és Nagyságos Főiskolai Gondnok Ur! Nagytiszt. és Nagyságos Igazgató-Tanács! Nem távozhatom el a felolvasó asztal mellől anélkül, hogy mély és hálás köszönetemet ki ne nyilvánítsam a főtiszt. Egyházkerületnek azon kitüntető bizalmáért, melyben engem részeltetni kegyes volt, s amely bizalmat utólag igazolni és megérdemelni szent kötelességemnek tartom. Tudom jól, hogy e főiskola egyházkerületünk drága kincse, — amely felé nemcsak hivatalos elöljáróságunk, de kerületünk minden gondolkodó tagja őrködő figyelemmel és féltő gonddal tekint. Legyen szabad kimondanom, hogy felettébb becses nékem is, hisz ez alma mater kebelében nőttem föl. S innét kilépve az élet iskolájába, a múló évek során nem halványodott el, sőt nöttön-nött keblemben az iránta való szeretet, tisztelet és hála kegyeletes érzelme. Ismerem és méltánylom a nagy és nemes hagyományokat, melyek e falakat megszentelték, melyeket tovább ápolni nekem is immár hivatásommá lett. E hagyományok közül legértékesebbnek tartom azt, hogy itt az ifjak a tudományos kiképeztetés mellett, főleg az életre neveltetnek. E becses hagyomány lészen az én működésein irányítója is. Kérem a nagyt. és nagysá-