Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

Sulla után L. Licinius Murena lett a római sereg fovezére

? ki nem törődve az elődjétől kötött békével, megtámadta Mithridatest; de szerencsétlenségére, Mithridates ugyanis legyőzte. Mithridates most mégis jó ideig kerülte a Rómával való nyilt összetűzést, csak titokban szervezkedett: sereget gyűjtött, szövetségesek után nézett. Kr. e. 75-ben történt, bogy a rómaiak Bithyniat bekebelezték birodalmukba s így tőszomszédjai lettek Mithridatesnek. A régi ellenségből jó szomszéd nem lehetett; újra kitört a háború. A római sereg vezére kezdetben M. Aurelius Cotta consul volt, ki csatát csatára vesztett. Amint azonban L. Licinius Lucullus vette át a parancsnokságot, fordult a koczka, Mithridates vejéhez, Tigraneshez, Armenia királyához menekült, így kénytelenkelletlen Tigranes is belekeveredett a háborúba; Lucullus őt is megverte Kr. e. 69-ben. Tigranes minden tekintetben méltó volt Mithridateshez, szívósan ragaszkodott a hatalomhoz. Mikor Lucullus 68-ban elhagyta Armeniat, apósa segítségével visszafoglalta országát, sőt arra is vállalkozott, hogy Asia provinciát megtámadja. E bajon csak Lucullus tudott volna segíteni; azonban ő nem volt kedves ember Rómában. Letették a fővezérségről s M'. Acilius Glabriót küldték Kis-Ázsiába. Az új fővezér immel-ámmal végezte tisztét, az ellenség diadalról-diadalra nyomult előre s immár Bithynia kapuján kopogtatott. Nagy lett erre a rémület Rómában. Fűhöz-fához kapkodtak, mintha már Róma kapuit döngetné a veszedelmes ellenség. Ekkor, Kr. e. 66 elején, C. Manilius néptribunus azon javaslattal állott elő: „A Mithridates ellen való háború vezetését bízzák Gn. PompejusraPompejus ekkor volt dicsőségének tetőpontján; ekkortájt végezte be a kalóz-háborut, ott táborozott Kilikiaban, közel a háború színhelyéhez. Az előkelők nem szívesen hallották a javaslatot; nagyon féltek Pompejus növekvő hatalmától. Hortensias és Qu Catulus útján minden követ megmozdítottak, hogy törvényerőre ne emelkedjék a javaslat. Azonban C. Julius Caesar befolyására s főleg Cicero beszédjére nagy lelkesedéssel törvényerőre emelték a javaslatot. Pompejus Kr. e. 66 tavaszán átlépte Pontus határát. A szerencse itt sem hagyta el kedves emberét, egyik csatát a másik után nyerte meg, Mithridates nagyon nehéz helyzetbe jutott. Nem egykönnyen