Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

— 27 — igen nagy háborút, a punt és hispaniait egy hadvezér végezte be s hogy azt a két hatalmas várost, mely legtöbb bajt okozott ennek a birodalomnak, Karthágót és Numantiát, egyazon Scipió törölte el a föld sziliéről; nem emlegetem, hogy a közel múltban ti is, meg a senatus is abban a hitben voltatok, hogy a birodalom sorsát az egy C. Marius kezébe kell letenni, hogy ő legyen a Iugurtha, a cimberek és teutonok ellen folytatott háború vezére; csak arra gondoljatok vissza, hogy épen Gn. Pompejussal szemben, kivel szemben semmi kivételes intézkedésbe nem hajlandó Qu, Catulus beleegyezni, mily sokszor történt kivételes intézkedés a Qu. Catulus föltétlen beleegyezésével. XXI. Mi oly kivételes dolog, mint hogy egy, még egészen fiatal ember, a ki nincsen közszolgálatban, mikor a hazára nehéz tr idők következnek, sereget gyűjtsön? O gyűjtött. Hát, hogy ennek vezére legyen? O az volt. Meg hogy vezérlete alatt jól folylyon a háború? Az ő vezérlete alatt jól folyt. Nem merően szokatlan dolog-e, hogy egy, még nagyon fiatal emberre, ki még igen messze van attól a kortól, melyben senator lehet, fővezérséget ruházzanak s hadsereget bízzanak, hogy rábízzák Siciliát, Africat s azon tartományban a háború vezetését? Ez országokban ritka becsületességével, higgadtságával s vitézségével tüntette ki magát, Africaban befejezte az óriás háborút s diadalban vezette vissza seregét. Aztán nem példátlan eset-e az, hogy római lovag diadalmenetet tart? A római nép ezt nemcsak megérte, hanem általános lelkesedéssel részt vett benne és megünnepelte. Mindennapi történet-e az, hogy akkor, mikor van két kiváló és derék consulunk, egy rendkívül nagy és rendkívül veszedelmes háborúba római lovagot küldjünk consul helyett? Ot elküldtük. Amely alkalommal, mikor valaki azt mondta a senatusbah, hogy nem kell egy közszolgálaton kívül álló embert consul helyett küldeni, L. Philippus állítólag azt felelte, hogy nézete szerint nem is consul, hanem consulok helyett küldik. Oly erős volt benne a bizalom, hogy jól intézi majd a haza ügyét, hogy két consul teendőjét egy fiatal ember vállaira rakták. Nem ritka eset-e az, hogy őt a senatus határozata föloldja a törvény alól s előbb lesz consul, hogysem más valami hivatalt viselhetett volna a törvény értelmében? Nem hihetetlen-e, hogy egy római lovag a senatus engedelmével kétszer tart diadalmenetet