Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

~ 23 — szárazon és vízen mennyi jeles tettet vitt véghez s milyen szerencsés volt, hogy akaratában nemcsak polgártársai nyugodtak meg mindig, hogy nemcsak a szövetségesek hallgattak rá, nemcsak az ellenség hajolt meg előtte, hanem a szelek és viharok is hozzá alkalmazkodtak; csak azt mondom röviden, hogy soha sem élt még oly vakmerő ember, aki a halhatatlan istenektől akár álmában is oly nagy és oly sokszoros sikert mert volna kérni, amily nagy és amilyen sokszoros sikerrel áldották meg a halhatatlan istenek Gn. Pompejust. Hogy ez neki állandó tulajdona legyen, polgártársaim, azt, amint külömben teszitek is, ugy a közjóiét és a birodalom érdekében, mint magának azon embernek az érdekében, szivetek mélyéből óhajtanotok kell. Tehát, mivel egyrészt a háború oly kikeriilhetet- n nj J Recapitulatio. len, hogy szembe kell vele szállnunk, oly nagy, hogy a legnagyobb elővigyázattal kell intéznünk, másrészt, mivel olyan vezért állíthattok az élére, ki nem közönséges jártassággal rendelkezik a hadviselésben, kinek vitézsége nem mindennapi, tekintélye páratlan, szerencséje hallatlan, haboztok-e, polgártársaim, hogy ezt a nagy kedvezményt, melyet nektek a halhatalan istenek felajánlottak és megadtak a haza megmentésére és dicsővé tételére fordítsátok? XVIL Ha most Gn. Pompejus mint magánember élne Kómában, akkor is őt kellene eme fontos háborúba fővezér gyanánt elküldenünk; most hát, midőn egyéb nagy előnyökhöz még azon kedvező körülmény is járul, hogy épen azon a vidéken van, hogy kész sereg fölött rendelkezik, hogy azoktól, kiknek seregük van, nyomban átveheti, ugyan mire várunk még? vagy mért nem bízzuk a halhatatlan istenek ujj mutatása szerint ezt, a királylyal való háborúnkat is arra az emberre, akire a többit hazánk különös szerencséjére rábíztuk ? Azonban ama hírneves, hazáját hőnszerető férfiú, ' „ , J Refutatio. kit ti a legnagyobb kitüntetésekkel halmoztatok el, Qu. Catulus, valamint Qu. Hortensias, ki a tisztségekben a legmagasabb fokra feljutott, ki gazdag anyagi és erkölcsi javakban s nagy tehetséggel van megáldva, más véleményen van. Ezeknek a tekintélye, megvallom, nem egy esetben döntő volt előttetek s kell is, hogy az legyen; azonban a jelen esetben, ha szinte meg-