Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1898

II. A pápai ev. ref. főisk. régiségtárának és t. ph. m. katalogusa

E gyűjtemények története. Bár iskolánk az ország legrégibb tanintézetei közé tartozik, de sokféle viszontagságai között, melyek miatt századokon át a lét és nem lét kérdéseivel küzködött, nem találhatott módot és alkalmat arra, hogy e hosszú idő folyama alatt mintegy észrevétlenül szerezzen össze tekintélyes gyűjteményeket, mint a boldog Nyugot nagyobb iskolái ezt megtehették. Nem lehet tehát csodálni, ha régiségtárunk története csak kevés időre nyúlik vissza. A régi pénzek szorgalmas gyűjtögetése ugyan már e század elején megkezdődött, a mikor is nagynevű superintendensünk, Tóth Ferencz, akkor ínég mint pápai tanár, nagy szakértelemmel gondozta a reá bizott gyűjteményt. A tőle készített katalógus most is megvan. I)e mivel a régi pénzek gyűjteménye nem a régiségtárral van egyesítve, hanem a nagy könyvtárral, ennek a históriájáról nem most szólok, hanem majd ha a következő évben szerencsés lehetek ennek a katalógusát is közölni. Mert már a régi pénzek feldolgozását is megkezdettem. Lehetővé tette ezt iskolai főhatóságaink áldozatkészsége, mellyel a szükséges segédeszközöket megszerezték; nevezetesen megvétetett — több kisebb szakmunkát nem is említve — Cohen nagy munkája a római császárság pénzeiről aránylag olcsó áron (1G0 frtért); a pénzek elhelyezéséhez szükséges szekrények beszerzése pedig biztosan megígértetett. Egyes régészeti tárgyak ugyan már előbb kerültek iskolánk birtokába, de a régiségtár alapját tulajdonképen Sárközy József, volt egyházkerületi főgondnok, fényes ajándéka vetette meg, a ki mint szenvedélyes gyűjtő, O-Szőny környékén sok szép tárgyat szerzett össze s élete vége felé gyürügyűteményén kívül mindezt több ezer darab régi pénzzel együtt főiskolánknak hagyományozta 1863-ban. A tőle adományozott régiségek száma 418. Az adomány czélját igen szépen fejezi ki Korner Flóris, hogy t. i. iskolánkban e szép gyűjtemény: ne csak curiosí'ási tárgy gyanánt őriztessék, hanem mint az ajándékozó mindig kiváná: gyümölcsözi) gyanánt ezerszeres hasznot hozzon. (Archeológiai Közlemények. VII. k. 1867. évf.) Az így létesült régiségtárat a természetrajzi múzeumnál egyesítették, valószínűleg azért, mert annak az őre, boldogult Vály Ferencz, érezhetett kedvet a gondozására. Azután meg hely sem igen volt másutt. De az amúgy is túlzsúfolt helyiségben nem lehetett kellően elhelyezni, a mi szinte lehetetlenné tette szakszerű rendezését s bizonyára gátlólag hatott gyarapodására is.