Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

I. A tanév történeti adatai

IV egy tanára kitűnő fordításában s a mi értesítőnkben lát először, teljes egészében, magyar nyelven napvilágot. b) Valláserkölcsi nevelés. A józan vallásosság és tiszta erkölcs ápolása kiváló gondját képezte ez évben is főiskolánknak. Jól tudjuk, hogy igaz isteni félelem hiányában megromlik a társadalom, fövényen épült ingatag ház lészen az egyén élete, mit a sors csapásai összedöntuek, elsöpörnek. Ezért rajta voltunk, hogy a vallást ne csak tankönyveikből tanulják növendékeink, de érezni is tanulják annak emelő erejét. Rajta voltunk, hogy ne csak eszükbe, de szivükbe is fölvegyék azt. Szorgalmasan gyakoroltuk tehát a templomot, és advent s a bojt első vasárnapján — a nagy ünnepeken nincs együtt ifjúságunk — éltünk az úri szent vacsorával. Ifjúsági istentiszteletet azonban nem tartottunk, mert a rendkívül gyenge tél épen nem tartotta vissza ifjainkat a gyülekezeti, nyilvános isteni tiszteleten való megjelenéstől. A vallásos érzés és a felekezetünkhöz való ragaszkodás emelése céljából, de meg az isteni gondviselés és a derék ősök iránt tartozó hálánk megbizonyítása végett szépen megünnepeltük a reformáció emlékünnepét, minek fényét megjelenésükkel nagyben emelték az iskolánk körén kívül élő férfi és nő hitsorsaink. c) Iskolai ünnepélyek. E tanévben az első iskolai ünnepélyt október hó 30-án tartottuk, abból az alkalomból, hogy () császári és apostoli királyi Felsége, 1. Ferenc József urunk, királyunk szeptember 25-én a következő leiratot intézte a magyar miniszterelnökhöz: „Óhajtván, hogy magyar székes fővárosomnak erre alkalmas terei oly kisebbméretíi szoborművekkel láttassanak el, melyek midőn a várost díszítik, egyszesmind a múlt idők azon kiváló alakjainak emlékét örökítik meg, kik a nemzeti élet különböző terein kitűntek, udvartartásom költségeinek terhére, több évre terjedő beosztással, megfelelő összegeket engedélyezek arra a célra, hogy a keresztény vallásért vértanúságot szenvedett Szent Gellért csanádi püspököt, a hitbuzgó Pázmány Péter esztergomi érseket, Bocskay István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmeket, Hunyady János és Zrínyi Miklós, a haza és a kereszténység hős bajnokait, Pállfy János gróf, Magyarországnak a trón védelmében nagy érdemeket szerzett főhadparancsnokát, a honfoglalás történetét író Béla Király névtelen jegyzőjét, Verböczy István, Magyarország nagyhírű jogtudósát és annak népszerű lantosát, Tinódy Sebestyént ábrázoló szobrok létesíttessenek és megbízom Ont ezen elhatározásomnak végrehajtásával." Nem szükséges mondanunk, tudja mindenki, hogy ez a leirat határtalan lelkesedésre hangolta a nemzet apraját nagyját. Vetélkedve siettek a trón zsámolya elé vinni háládatos, mély köszönetüket az országgyűlés, a főrendiház, a megyei, városi és egyházi gyűlések. Főiskolánk tanári kara és ifjúsága is hazafiúi örömmel ünnepelte a nagy eseményt már a város által rendezett fáklyásmenetben; de ezzel nem