Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

thin 935 Én meg majd itt a lejtőn készen leszek megint Köszöntni, bárki is jő lovag szokás szerint." Szavát követte a lány, a hős az ott maradt Fegyvert szedett elő, oszt/ útján tovább haladt. X.I kaland. Hogy vágta le Walter a király lábaszárát, hogyan ütötte ki Hágennek fél szemét és hat fogát, ő meg hogy vesztette cl jobb karját a harcban. (Runter hűbéresével, mint szélvész úgy repül 940 S a hősre nagy kevélyen kiált már messzirül: „Most nézz körűi! e téren búvóhely nem fogad, A honnan, mint csahos eb, vicsorgassad fogad, Most nyilt sikon leszen harc, hej sok van hátra még! Lássuk, hogy mint a kezdet, olyan lessz-é a vég ? 945 Szabad járás, kegyelmem nem kellett, hát gyere! Lássuk, hogy a szerencsét te bérbe vetted-e ? !" Mit sem felel szavára, minthogyha vón' süket, Hágenhez fordul a hős és mondja ezeket: „O Hágen, régi társam, az oka mi lehet, 950 Hogy ily megváltozottan találkozom veled ? Ki ott sírt, hogy bucsúztunk, a karjaim között, Most fegyverrel kezében utam elállni jött ? Valóban azt reméltem : ha majd honom felé Megyek, kitárt karokkal jössz a bajtárs elé, 955 Hogy megnyugvást találok baráti lakodon, S hazámba elkísérsz majd ellátva gazdagon. Bujdosva szerte, szívem örömbe' dobogott: Frankföldön jó lesz, ott van Hágen barátom, ott! . . . Gyermekjátékainkra már nem emlékezel, 960 Midőn egyért esengett, együtt vert két kebel ? Barátságunkra már nem ? Ha arcod láthatám, Egész közelbe hittem szülőim és hazám ! Honn és a harci sorban hűségünk megmaradt, Kerüld azért a vétket, nyújtsd inkább jobbodat! 965 Akkor szilárd kötésünk mi sem szakítja szét, S megtöltöm színarannyal pajzsodnak üregét!" Hágen zordan, sötéten ezt mondja válaszul: „Előbb erőszakot téssz s most szólasz ravaszul ? Te szegted esküdet meg; ott voltam, láthatád

? £)70 S barátim és öcsémet mégis levagdajád.