Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

XL Újból könyörgve fordul felé a fejdelem: „Szűnjék szived haragja, légy férfi, jöjj velem ! S ha sértett és ha bántott ócsároló szavam, 820 Bűnöm ajándékokkal jóvá teszem magam. Hej, bajnokim elestek ! Kiömlött vérözön ! S elnézheted te mindezt henyén, közömbösön ? Örökre rajta szárad frankok hónán a szégyen, S a hír meg ellenink közt majd szájról szájra mégyen: 825 Egy ismeretlen ember jött az országon át És büntetlen kiirtá a frankoknak hadát." Mégis habozna Hágen ; ott ült s elgondolá, Hogy Walter egykoron hű barátja volt soká, De a mint most királya kitárva két karát 830 Térden könyörg ... a szívét sajnálat hatja át, Az arca vérpiros lessz . . . ha még tovább haboz, Szégyen lessz, mit urára vonakodása hoz. „Bármerre hívsz királyom, követem lépteid, Mi nem történt egyébbkor, a hűség kényszerít, 835 De volt-e oly bolond már, vagy lessz-e valaha, Tátongó sírüregbe ki önként ugrana ? A meddig Walter ottfonn, a sziklavárba' van, A mi erőlködésünk hiú és hasztalan, S azon helyen, ha állna egész frank hadsereg, H40 Lovasság és gyalog nép úgy járna mint ezek. De mert szégyen s gyalázat gyötörnek mód nekül, Én más utat javallok, melyen tán sikerül . . . Nem törném meg baráti nagy esküszavamat, Nem törném meg — kimondom — halott öcsém miatt 845 Te vagy, kiért vitézed bármily veszélyt kiáll, Te vagy csupán ! De innen menjünk most el, király, Es leshelyet keressünk magunknak valahol. O majd azt véli Wormsba mentünk — s kilovagol. Ha keskeny sziklavárát elhagyta, jól vagyon ! 850 Nyomban követni fogjuk s rárontunk nyilt sikon. Es akkor majd szivednek hő óhaja betel, Harcolhatsz véle ; Walter harcot nem enged el. Tetszett Gunternek a csel, mit Hágen esze szőtt, Kiengesztelte rögtön egy csókkal végleg őt, 855 Oszt' rejteket keresni gyalog indultanak, Az erdőben maradtak legelni a lovak,