Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

XXXVII Walter dárdája hosszabb, de a frank meg lován Körben kereng, hogy így ő majd elfárad talán . 705 Nem úgy lön! íme pajzsát Walter felemeli, S lágyékán át a vassal csípőbe döf neki. Lováról hátradőlve kitört ajkán a jaj, Megdobbant nagy súlyától a feltiport talaj, Walter levágta ennek törzséről is a főt, 710 Kevély gróf volt a* wormszi járásban azelőtt. VIII. kaland. Hogy hullt el Fandolf, hugyan haboztak a frank vitézek s küldte őket Gunter újra a harcba, hogy hajította Helmnod a szigonyt, hogy járt ez, meg Trogusz és Tanasztusz, mikor Walter pajzsát el akarták ragadni. jVfost kezdtek meghökkenni a frankok s a királyt Kérték: hagyná a harcot, de ez bőszen kiált: „Nos hát, sokszor kipróbált vitézim, ez eset Futásra s nem boszúra indítna titeket ? 715 Vogézek erdejéből csűfúl kiverjenek, S megtérjek városomba legyőzve, emberek ? ! Elébb kincsét kívántam, most vérre szomjazom, S ti vérre és boszúra nem vágynátok vajon ? Halál jár a halálért és vért kiván a vér ! ?" . . . 720 Szól s mindegyikbe újra a lélek visszatér. Minthogyha harci játék, vagy vidám torna vőn,' Versengve a halálba úgy törnek most mohón. A sziklaúton sorban ügettek fölfelé ; Közben Walter sisakját fejéről levővé, 725 S egy fára felfüggeszté. Az erdő illatát Hosszan szivá s letörlé megizzadt homlokát. Most Randolf úr reá ront Walterre gyors lovon, Jól megvasalt gerellyel támadja szilajon. S átdöfte vón', ha mellét nem védte volna vért, 730 Derék Wíland kovácsnak a műve sokat ért.

1

0) Walter hamar ocsúdik s pajzsával készen áll, Sisakját felcsatolni nincs több ideje már. Randolf kihúzva kardját, suhintja és lecsap, S a hős csupasz fejéről két hajfürtöt leszab. 735 De sértetlen maradt ez. Üt Randolf másikat ()ly hévvel, hogy a pajzsban pengéje bennakadt; Villámként ugrik erre a délceg iíju gót, Lováról hátradönti a kardját huzkodót,