Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895
I. A Toldi-kérdés
— 5 1 — Virgil is, beismeri ez adatoknak nagy hézagosságát, elég nagy okot ad az oklevelek döntő szerepének felfüggesztésére. Ezek csak azt bizonyítják, hogy Toldi Miklós és Toldi György X. Lajos idejében éltek s kiváló hivatalt és méltóságot viseltek; de hogy e két Toldi csakugyan egy a mondában élő alakokkal, arra nézve kétségbe hagynak. Az Ilosvay »Toldija« nagy csatákban s győzelmes háborúkban vesz részt, a történelmi hitelű oklevelek közül azonban egy sem nyilatkozik erről határozottan. »Határozottan« ismétlem, mert a florenczi nagy levéltár egy kétségtelen hitelű oklevelében emlités van téve, hogy az u. n. »alba societas« magyar fővitézeinek egyike »dominus Nicolaus comes de Tholdi ITngarus« volt. Csakhogy e kétségtelen hitelű florenczi levél a nevezett Toldi Miklós viselt dolgairól nem adhat számot, sőt még ezzel a rettentheti ennek ismert fővitézzel szemben fukarul bánik a szóval, midőn még kiemelő jelzővel sem látja el, ami azon korban különben is szokás volt. Kosz akaratnak vagy feledékenységnek még a látszata is távol levén, alighanem erejéről és vitézségéről kevésbbé ismert egyént kell alatta értenünk. Már pedig a monda hőse testileg rendkivül erősnek van feltüntetve s ez az egy tulajdonsága teszi őt a népmonda élő alakjává. Ezen testi erő, amint a fönebbi oklevélből nem tűnik ki, épp ugy nem bizonyitja ezt amaz okirat sem, a melyben Toldi Miklóst küld N. Lajos király a florenczi köztársasághoz »két oroszlán kölyökért.« Itt csak arról van szó, hogy két oroszlánért ment, de hogy mi módon hozta haza, még emlitést sem találunk. De hiába való lett volna a följegyzése is, mert még a legmerészebb fantáziával sem szabad képzelnünk, hogy egy alispáni székben ülő s ennél fogva igen előkelő állású férfin testi erejének mutogatásával hozta volna haza a két vérengző állatot. Bizonyára ártalmatlanná téve s elkülönítő kis házikókban juthattak ezek Budára, amint az a mai állatseregletekben látható. S ha egy állatsereglet birtokosára sem foghatjuk az »óriás« nevet, annál feltűnőbb, hogy Szilády Áron »Herculesi megbízatást« lát Toldi florenczi küldetésében. De különben is oly szelídített oroszlánokról lehet itt szó, a melyek parancsszóra engedelmeskedtek bármely kisebb emberi erőnek is.
