Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1893

II. A növényi sejt.

47 tájékozást kellett szerezniök abban az új birodalomban, melybe léptek, a sötétséget kellett eloszlatniok, nem láttak oly tisztán, mint azok, kik jóval utánnok következtek. Az Okor jeles tudósa, Aristoteles és tanitványa, Theophrastus munkái tájékoztatóul szolgálhatnak azon kor növényboncztani ismereteiről. Ezek bár nem tartoznak szorosan véve a sejttan körébe, mégis megemlitendők, mint a kezdetnek a kezdete, annyival is inkább, mert jólehet a jelen század 2-ik és 3-ik tizedéig inkább szövettannal foglalkoztak az emiitett férfiak is, mégis meg kell emlékeznünk vívmányaikról, mert sejtek alkotják a szöveteket és a sejttan csak egy részét képezi a növényboncztannak, mert a másik része, a szövettan. Aristoteles tanitványa, Theophrastus*) „A növények történelme" czimü munkájában elősorolja a növény különböző részeit, u. m.: gyökér, szár, ágak, hajtások, levelek, virágok és gyümölcsök; ezeknek részei: kéreg, bél és fa, melyek megint más elemi alkatrészekből u. m.: nedv, rostok, járatok és húsból állanak. A nedvnek nincsen külön neve, de némelyeknél tej nedvnek, másoknál könyeknek mondja, pl. megkeményedett gyanta és gummi részek. A rostok összefüggők, nagyon hoszszúak és nem ágaznak el. Az edények hasonlók a rostokhoz, de nagyobbak, vastagabbak, folyadék tartalmúak ós el vannak ágazva. A fa hasitható, rostokból, nedvességből és húsból áll. Igy tovább leirja, vagy körülírja, hogy milyen a hús, bél és kéreg. Ilyenek voltak a növényboncztani ismeretek a K. e. 2-ik században és ilyenek maradtak a XVII-ik század második feléig, Hooke, Grew, Malpighi és Leeuwenhock felléptéig, kik a XVI-ik század végén 1590-ben Jansen Zakarias hollandi kristályüvegköszörüs által felfedezett ós Hooke által növényi vizsgálódásokra alkalmassá tett nagyitóval vizsgálták a növény belső szerkezetót. Míg a messzelátónak használt nagyitóval a nagy égboltozatot vizsgálták azon kor jeles csillagászai, mint Kepler, Galilei, Kopernicus, addig különösen Malpighi és Grew nem kisebb bámulatára az emberiségnek egy egész újvilágot, *) Jessen Karl F. W. Botanik der Gegenwart u, Vorzeit ect. Leipzig. 1864. p. 23 — 32.