Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1893

I. A Faust-monda keletkezése és legrégibb prózai feldolgozása.

u hitben volt, hogy az esztelenség megszűnik esztelenség lenni, ha tudós formában adatik elő. ') E mellett a hátránya mellett némi előnyéül számitható be Widman könyvének, hogy sok régebbi varázsmondával megismerteti olvasóit tudóskodó összehasonlításai alkalmával. Widman életéről igen keveset tudnak. Atyja, Dr. Widman György Rudolf, egy grófi családnál volt 80 évig tanácsos és ügyvéd. Nagyatyja egy krónikát is irt, a melyet unokája többször emlit müvében. 2) Lakhelye valószínűen Halle volt. Ezt bizonyítja Grohnann is, aki szerint Widman doctor medicinae volt a sváb Halléban. 3) Neumann szerint Widman „vir obscurissimi nominis" volt, a kit a denevérek közé sorol, mint olyat, a ki se nem tudós, se nem egészen tudatlan. 4) Annyit azonban már müve alapján megállapíthatunk Widmanról, hogy ö korának gyermeke volt, vagy legalább is jól ismerte korát; — tudta, hogy hogy kell annak kedvére megírni valamit. Ismerte korának erkölcsi felfogását, s éppen ezért található fel munkájában az a szigorú erkölcsi irányzat, a melylyel meghódította a közönséget. Ennek a következménye lett az, hogy mig a költőibb színezetű legrégibb Faustkönyv különböző kiadásai háttérbe szorultak s nem találtak olvasó közönségre, — addig a terjengős, tudóskodó, de a morális követelményeket szigorúan szem előtt tartó Widmanféle Faust-könyv általános kedveltségnek örvendett a megváltozott izlésü, szigorúan vallásos olvasó közönség körében. Ahhoz is értett Widman, mint kell a nagy közönség előtt ') K. A. v. Reichlin-Meldegg

: Die deutschen Volksbücher von J. Faust dem Schwarzkünstler und Cristoph Wagner, dem Famulus, nach, Ursprung, Verbreitung, Inhalt, Bedeutung und Bearbeitung mit steter Beziehung auf Clöthe's Faust, uud einigen kritischen Anhängen und bildlichen Seltenheiten. Sonderbarkeiten, hauptsächlich des deutschen Mittelalters. Herausg. v. J. Scheible. Stutg. VI. 25. 2) Widman, 1. m. II. r., 4. f., 27, 53, 57, 68. 108. 1. 3) Annalen der Universität zu Wittenberg. 245. 1. Engel, i. m. 86. 93. 1. *) Disquisitio Historica de Fausto Praestigiatore, quam in Alma Hac Leucorea publico examini commitunt praeses M. Joh. Georg Neumann, et respondens Carol. Chistianus Kirchner, Presza Saxo. Die XVIII. Maii H. L. Q. C. Wittenbergae Recusa Anno. MDCXCIII. 4. Cap. 1., 92 Reuclin. Meldegg. i. m. VII.. 6. 1.