Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1893

I. A Faust-monda keletkezése és legrégibb prózai feldolgozása.

I. A Eaust-monda keletkezése s legrégibb prózai feldolgozásai. Alig van nép, a melynek múltja annyi, költői tartalomban oly gazdag s a legrégibb időkig visszanyúló mondát tudna felmutatni, mint a germán nép s közelebbről ezen hatalmas néptörzs jelenleg legkiválóbb köpviselői: a németek. A Nibelung-, Dietrich-, Gudrun monda stb. örök becsű művei maradnak a germán népszellem alkotásainak. Azon monda azonban, a melyre mély költői tartalmáért az a szerep jutott, hogy a modern német nemzet költő-királyának ihletett kezei között a német irodalom s alkotó szellem legkiválóbb képviselőjévé legyen, nem abból a beláthatlan múltból veszi hősét, a melynek alakjai a honkeresés s a létért való küzdelem nehéz harczaiban feltüntetett harczi vitézségük által lettek a művelődés első fokán álló nép nemzeti hőseivé. A Faust-monda — tartalmát és hősének szereplési idejét illetőleg is — újabb keletű, közelebbi vonatkozásban van a mai német néphez s az egész mai korszellemhez; — ezért közvetlenebb a hatás is, melyet hősének egyénisége s tényei gyakorolnak, mint a sötét, elmosódó mult óriási alakjai s csodás tettei. S ez természetes is, mert az újabb keletű mondák hősei több specifikus nemzeti vonást tüntetnek fel, mint a régebbiek, a melyek inkább a mithosz, a képznlet világának köréhez tartoznak. Ezt az igazságot bármelyikünk tapasztalhatja, ha régibb s újabb kori mondákat tartalmazó költői müveket olvas a magyar irodalomból. Melyikünk ne olvasná például boldog merengéssel s büszke önérzettel a világverő Attila, a honalapitó Árpád s többi nemzeti hőseink, hősmondai alak1