Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1892

I. Házasságjogi reform. Kis Józseftől.

8 elválasztott s uj házasságra jogosított nőt tehát a szabad r. kath. férfi teljes joggal elveheti. Annyi azonban áll, hogy ez csak nekünk ilyen világos és bizonyos, a r. kath. egyháznak már nem! Vegyük föl az elejtett fonalat. Az emiitett házasság a kath. egyház szemében kétnejüség. A prot. egyház és a törvényszéki felfogás szerint rendes házasság. A férj odahagyja nejét; elvesz egy r. kath. nőt s a pap hitelvei szerint meg is esketheti*). Most megfordul a viszony; a r. kath. egyház szemében e férfi törvényes házasságban él, a protestánsok és a törvényszéki felfogás szerint pedig a kétnejüség bűnébe esett. Vegyük fel azt az esetet, hogy egy katholikus férj áttér a protestáns vallásra és házásságát felbontatja. Ezután újra megnősül, elvesz egy prot. nőt ... A kath. dogma szerint a katholikus valláson megmaradt nő — még ha ágy- és asztaltól elválasztatott volna ő is, örök hűséggel tartozik volt férjének. Tehát ha erről megfeledkezik, házasságtörés bűnébe esik. A protestánssá lett fél pedig törvényes viszonyba léphet egy harmadikkal. Sőt uj házasságot kötvén, ha volt nejével tartana fenn házastársi összeköttetést: akkor esnék a házasságtörés bűnébe! Ha pedig a kath. valláson maradt nő még ágy- és asztaltól sincs elválasztva, akkor a prot. és most már uj házasságban élő volt férje kivánságára — a dogma értelmében — köteles ezzel a közösülést teljesíteni. A nő tehát tisztességes dolgot mivel — a dogma szerint akkor, mikor a férfi meg házasságtörést követ el! íme, ha abból indulunk ki, hogy a r. kath. egyház házasságjogi törvényeit is állami törvény erejére emelte a törvényhozás ; tehát, hogy az egymással homlokegyenest ellenkező törvények az állam előtt egyformán érvényesek: akkor nem találunk a zavarosból kivezető utat. Pusztán a törvényszéki, birói humánus gyakorlat szülte azt a most már a köztudatba is átszűrődött elvet, hogy egy r. kath. egyén elvált prtestáns egyénnel (kinek volt házastársa még életben van) érvényes házasságot köthet. *) Herczeg. M, Családi és öröklési jog II. kiad. Bpest, 1885. Bartha B. j. m. 311,