Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

50 tudattalant? Az utóbbi sem gondolhatatlan ugyan, de van ez ellen is egy ellenvetés, mely nem engedi, hogy az erkölcsi világrendnek alája szubszumálásában megnyugodjunk. Az észszerű elv fogalmát saját magunkból nyerjük, honnan is jöhetne másunnét? Épen igy az önmagát megvalósító észszerű elv fogalma sem egyéb, mint átvitele annak, amit mi magunkban találunk. IIa ez igy van, akkor nekünk e fogalmat „észszerű" oly értelemben kell használnunk, amilyenben az reánk nézve fönnáll. Mi pedig egy „észszerű elvet," elkülönítve teljesen minden tudattól nem vagyunk képesek elképzelni, nem tudjuk elkülöníteni a gondolatot a gondolástól ép úgy mint nem az akaratot az akarástól. Gondolás pedig ránk nézve nem lehet más, mint tudatos gondolás. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az észszerű valamiben tudattalanul benne legyen, mint pl. az én gondolataim, melyeket leírtam benne vannak a könyvben, de senki sem fogja állítani, hogy tudatosan vannak benne. Kizárva csak az van, hogy ránk nézve gondolat a tudatossággal való minden összefüggés nélkül létezhessék. Ha az észszerű megvalósulása utján nem volna is tudatosság, keletkezésénél lehet, s szerintünk kell lennie, mert eszme minden összefüggés nélkül a tudatossággal, ránk nézve nem létező fogalom. Az immanens észszerű elv tehát okvetlenül tudatossággal együttesen gondolandó,*) s mivel saját maga valósítja meg magát, a tudatosságot s ez önmegvalósítást úgy köthetjük legjobban össze, ha egybefoglaljuk őket az „Akarat" fogalmában mely az erkölcsi világrendben nyilatkoztatja ki magát. S mért nem egy lépéssel tovább ? a tudatosságot mi csak személyiségünkkel egybefüggőleg találjuk fel, mért nem sorozhatjuk tehát az erkölcsi világrendet egy tudatos észszerű személy fogalma alá? Azért, mert a személyiség fogalma által a tudatos észszerű fogalma nem nyerne semmi ujabb meghatározást, amennyiben az utóbbi a tulajdonképeni lényeg, mely különböző megjelenési formákban módosul, de saját magában egy minden változattól független jelleget őriz meg.**) •) 742 1. **) 743 1.