Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

I. Fichte és az eihicizmus az ujabb vallásbölcsászetben. Fichte János Gottlieb vallásbölcsészete e tudomány történetének azon részletei közé tartozik, melyek magukban tekintve érdekesek, a jelenhez való viszonyukat véve tanulságosak. Alig van rendszer, mely annyi különböző felfogásnak kiindulási pontját képezné, mint Fichte vallásbölcsészeti rend

1 szere: mert nemcsak Schellirig és Hegel, de Schleiermacher, Feuerbach és Schopenhauer is Fichte rendszerének egyes pontjait veszik alapul és lejtik tovább, — a legújabb időben pedig az u. n. ethikai irány szintén Fiehtére mutat vissza, alapelvében, melyből kiindul, módszerében, melyet követ, s az eredményben, melyhez vizsgálódása folyamán jut. Ha elmondhatjuk, hogy alig van érdekesebb rendszer a Fichtőénél," bízvást elmondhatjuk azt is, hogy nehezebben fölfogható s előadható is alig van nála. Mutatja ezt azon körülmény, hogy nemcsak Fichte kevésbbé jelentékeny ellenfelei, — többek közt a Schreiben eines Vaters an seinen studierenden Sohn über den Fichtcschen und Forbergschen Atheismus 1798" anonymus szerzője — értették félre Fichte alapgondolatait, de maga Kant sem volt tisztában azzal, mily álláspontra helyezkedjék Fichte vei szemben, amennyiben ép oly örömmel üdvözölte Fichte első nagyobb müvét, mint amily erélyesen visszautasította később Ficlitének azon kísérletét, liogy saját rendszerét, mint a Kantéból szükségképen íolyót tüntesse föl. Okozza ezt részben a terminológia ingadozó határozatlansága, részben magának az idealizmusnak a közönséges fülfogástól általában eltérő, bizarrnak s szellemi tévedésnek látszó rendszere. Ehhez járul még, hogy Fichte nem is állott egyszerre kész, minden pontjában kidolgozott, rend1