Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890
I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.
32 a bennünk nyilvánuló kötelességtudat kimagyarázhatlan metafizikai alappal birna, emez pedig, ha mindjárt hajlandó volna is ez alap elismerésére, azon alapelvénél fogva, hogy mi C3ak a tünemények világára szorítkozhatunk, útját akarja vágni mindennemű transcendens téren mozgó következtetéseknek, melyeket valaki ezen alap elismeréséből húzni hajlandó volna. A kötelességtudat nem az ember őslényéhez tartozó elem, hanem pusztán a társas élet hatása folytán előidézett szokástörvény —- mondja az evoluczionizmus; s hogy minden emberben jelen van: annak oka az emberi nemzetségnek évezredeken át történt lassú átidomulásában s az átöröklésben rejlik. „Így fejlődött ki lassan az ösztön az állatokban s igy fejlődött, ki a társas ösztön az emberben. A társas együttélés azután kényszeritette őt bizonyos szabályoknak megtartására s e szabályok — eredetileg a kényszerhelyzetből, s az önvédelemből támadva, lassanként annyira összeolvadtak az ember egész gondolatvilágával, hogy úgy tűntek fel, mintha természetében feküdnének s lényegének alkotó részét képeznek' 1*.) Képzeljünk el egy ilyen életszabályt, mely a társaságban élés folytán állott elő. Pl. a más sajátjának tisztelete nélkül nem lehető együttélés s ennek érzetéből állott elő ezen életszabály: „ne lopj!" De ne feledjük soha, hogy amely szabályok ily uton támadnak, azok forrása a hasznosság s ha végeredményükben -— nevezetesen a tettre nézve — összeeshetnek is az erkölcsi törvény parancsszavával, erkölcsiek nem lesznek soha. „Azok hibája tehát — alkalmazhatjuk Martineaunak James Millre mondott szavait — kik a kötelességtudatot evolválják, nem abban áll, hogy ezt teszik, a helyett hogy róla mint az emberi természethez tartozóról beszélnének, hanem abban, hogy amit evolválnak, az egyáltalán nem kötelességtudat, s hogy az eljárás, amely mellett ez eredményhez jutnak — a valódi kötelességtudat hiányában — ezt illúzióként tünteti fel, s a moral nyelvét megfosztja minden jetőségétől."**) **) Rauwenhoff id. m. 802. **) James Martineau, A Study of Religion, its Sources and Contents. Oxford 1889. II, 25. 1.
