Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890
I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.
?0 másik lényegi, objektiv mérlegen is kell mérlegelnem, s csak ha ezen mérve sem találtatik rosznak: nevezhetem azt igazán jónak. Ami áll a végrehajtott tettre, ugyanaz áll a végre nem hajtott tettre, a szándékra is, mely az erkölcsi elbírálás tulajdonképeni tárgyát képezi. Ez is csak akkor lesz jó, ha a jó mindkét mértékének, a szubjektívnak csak úg}^ mint az objektívnak megfelel. A formai oldalt a tartalmi fölé emelni s az erkölcsit pusztán amabban látni ép oly elhibázott, mintha valaki a gyémántnál csak annak oldallapjai számát tekintené, s ügyeimen kívül hagyná annak eg} réb faji tulajdonságait. Hiszen ilyen eljárás mellett nemcsak a csehüveg, de minden értéktelen kő, amelyet hasonló számú oldallapokkal köszörülnének, gyémánt számba menne! Ez a merev formalizmus az erkölcstan terén nem tartható. Hogy nem tartható, azt érezte maga Fichte, ki e formális elvet a már fentebb idézett materialis elvvel ig}^ekezett kiegészíteni s ugyanezt érzi az ethikai irány követőinek legnag} 7obb része, midőn az erkölcsi törvény szubjektiv elve mellé objektiv elvet csatol. De érzi ezt maga Rauwenhoff is, midőn könyve egy más helyén ezen szavakra fakad: „ha a kötelességtudat formai voltáról beszélünk, nem lehet megg}^őződésünk az, hogy e forma minden tartalom nélkül való, amit már az a körülmény is kizár, hogy mi törvényről és kötelességről beszélünk. Hisz kötelesség mindig kötelez valamire s törvény nem gondolható anélkül, hogy ne parancsolna valamit."*) Pompás, de akkor ismerjük el, hogy a kötelességtudat két eleme nem is izolálható, hanem csak a kettőnek együttes érvényesülése nyomja valamely szándékra vagy tettre az erkölcsiség bélyegét. Fentebb mégjegyeztük, hogy az erkölcsi törvény formai voltának elfogadására — eltekintve az elsorolt nehézségektől — csak akkor volnának kényszerítve, ha mi e törvény általánosságát s feltétlen voltát nem tudnók másból kimagyarázni, csak épen alakiságából; itt hozzátehetjük még, hogy ez *) Wijsbegeerte van den godsdienst 269 1.
