Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

27 világa és a között, ami ezen kivül fekszik. Bármily magasra becsüljük is a művelődés különböző nemeit, nincs közöttük egy is, mely a kötelességtudat „meg kell tenned"-jével össze­hasonlítható volna. A többieknek csak viszonylagos értékük van, ennek abszolút; a többi mind csak ajánlatos, cz köteles ség; a többi közül választhatjuk azt, ami nekünk leginkább tetszik, ennél a választásnak megszűnik még lehetősége is; a többit tehetjük egy ideig szeretetünk tárgyává, ez az egye­düli, mely nem tágit tőlünk öntudatunk ébredésétől annak kialvásáig. Honnan e különbség? Honnan volna másunnét, minthogy a kötelességtudat valósággal páratlan tüneménj^e lelkünk életének; az egyedüli, mely mindigs mindenkire érvényes Igen mindenkire, mert még az is, ki kötelességmulasz-­tásáról azt állítja: nem az én hibám, — még az is elismeri épen e védekezéssel azt, hogy mihelyt valami kötelesség, azon­nal egy külön osztályhoz tartozik, mely egészen más tekin­tet alá jön. mint a művészetek, ismeret stb., s melynél egyedül lehet hibáról szó. Ha nem éreznők, hogy rossz a kötelesség­tudat ellen cselekedni valamit, mért ne ismerne be époly leplezetlenül valaki, hogy hazugság által gazdagodott meg. mint amily leplezetlenül elismerjük, ha az olvasásnál hibát követtünk el, hogy szemeink gyengék? Ne feleljetek erre az­zal, hogy vannak elegen, kik a helyett, hogy szégyelnék ma­gukat, dicsekesznek, ha hazugság vagy bármi más által elő­nyüket biztosították, mert ez ismét csak a kötelességtudat tárgyára s nem alakjára vonatkozik, már pedig láttuk, hogy a kötelesség tárgyát tekintve általánosságról szó sem lehet s igy igenis lehető, hogy valaki még nem tekinti a hazug­ságot kötelességtudatával ellenkezőnek. Itt a kérdés az, hogy ha valaki valamit kötelességeül elismert s ennek végrehajtá­sára kötelessége szavát belsejében meghallotta: elmulaszt­hatja-e ennek teljesítését, anélkül, hogy érezné mulasztását s azt, hogy hibát követett el, melyet elkövetnie nem lett volna szabad. A különbséget tartalom és alak közt folyton szem előtt kell tartanunk; a tartalom közönyös, egyedül lé­nyeges az alak, az absolute föltétlen jelleg, mely minden kö­telességtudatban feltalálható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom