Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

16 sének föltevése mellett érthetjük meg az erkölcsi törvénynek az érzéki világ felett való uralmát, s igy ismét visszatérünk az előbbi kérdéshez: szükséges-e valójában ennek lehetőségéhez Isten létezése vagy pedig az erkölcsi törvénynek elég ereje van arra, hog}' minden ilyes segitség nélkül magának az érzéki világban érvényt szerezzen ? Az érzék fölötti, az erkölcsi törvény ez az egyedül reális; midőn Fichte ez alapelvet mégis egy magasabb prineipiumból akarja levezetni, a következetlenség hibájába esik, mert vagy van egy magasabb elv, melyből az erkölcsi törvény is levezethető s levezetendő, s ez esetben ez utóbbi nem az egyedül reális, vagy pedig az erkölcsi törvény az egyedül reális, s ez esetben nem kereshetünk egy még magasabb elvet, melynek segélyével ennek uralmát kimagyarázhassuk, hanem minden létezőt belőle kell levezetnünk s épen ezért a természeti törvény sem lehet vele egyenrangú, hanem alá kell rendelve lennie, s benne kell találnia létezhetése alapját. Ennek ellent látszik mondani azon tapasztalaton nyugvó föltevésünk, hogy az erkölcsi törvény és a természeti törvény egymástól teljesen különbözők? De hát valóé ez a föltevés? Különbözik-e a két törvény valójában is egymástól, vagy csak nekünk látszik úgy, mintha különböznék? „Az erkölcsi törvény közvetlen érezteti magát velünk az intellektuális észrevétel utján, a természeti törvényt padig az érzéki észrevétel utján tanuljuk ismerni. E két észrevétel különbözősége nem lehet-e oka pnnak, hogy előttünk egy és azon törvény különbözőnek lássék?" „S mi következik abból, ha mi a természeti törvényt csak az erkölcsi törvény más megjelenési alakjának tartjuk?*) Az, hogy ha ''suk az erkölcsi törvény a valóban reális, akkor a természeti törvénynek, mint it yennek nincs realitása. Minthogy pedig mi ez utol*) Azon föltevés, melyből Fichte kiindul s melyen mindvégig megmarad, kizárja a lehetőségét annak, liugy a két törvény közti viszonyt megfordítsuk, s azt mondjuk, hogy az erkölcsi törvény nem egyéb a természeti törvény, érzéki észrevételeink által nyújtott, megjelenési formájától eltérő megjelenési alaknál. Mert nem a természeti, hanem az erkölcsi törvény az, mely egyedül reális, melyről közvetlen bizonyságunk van s ha ez áll, akkor a természeti törvény az, mely az erkölcsinek más megjelenési fortnája, de nem megfordítva,