Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1887

I. Hit és tudás. Székfoglaló értekezés Horváth József tanártól

Hit és tudás. Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Ur! Nagytiszteletü és Tekintetes Tanári Kar! Nemes tanuló Ifjúság! Ha végig tekintünk a művelődés történetének előttünk ismert lapjain, azok minden sora hathatós bizonyítékot szolgáltat a mellett, hogy a meddig csak visszapillantani képesek vagyunk, két nagy hatalom tartotta ébren s vitte folyton előre a fejlődés minden fókán az emberi szellemet. E két nagyhatalom, melyek közül évezredes küzdés után sincs egyiknek a fölénye is általánosan elismerve: a hit és a tudás. E két hatalom jogigényeinek és birodalmuk határainak megállapitása századokig munkásságban tartotta a legkitűnőbb elméket, úgy hogy alig van kérdés, melyről többet elmélődtek, irtak és vitatkoztak volna, mint a hit és tudás mivoltának, egymáshoz való viszonyának kérdéséről. Egész irodalmi korszakoknak kitűzött czélja e kérdés tisztázása volt, a nélkül, hogy akár a végleges megoldás eszközöltetett, akár a kérdés — a hosszú sikertelen vizsgálat daczára is — érdekéből veszitett volna. És a tünemény oka nagyon természetes. \ Ugyanis egyéb kérdések, melyek nagy számmal merülnek fel, mind az ember múló érdekeit illetik, mig a hit és tudás viszonyának kérdésével a legfontosabb érdekeink vannak szoros összeköttetésben. Az emberek gondolkozásmódja a különböző életkor, koreszmék, környezet sőt a tartózkodási hely szerint változók, de lehet-e muló, lehet-e változó az érdek azon kérdések iránt, melyek az Isten, Lélek, Halhatatlanság, Szabadság eszméivel kapcsolatosan vetődnek fel? Az, hogy eme legfontosabb kér1