Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1885

I. Egy rész az iskolai egészségtanból. MOKOS GYULÁTÓL.

- 5 ~ lát sem, a melyet a kalokagatliiára törekvő görögök múzsainak neveztek. Minden nép megtanította gyermekeit az ősök vallására, a hősök történetére s ezenkívül legalább még nemzeti és harczi dalaira. A görög ifjúnak épen olyan jól kellett tudnia Homer költeményeit, mint futni és ugorni; újjait úgy begyakorolnia a lant pengésébe; mint karjait a dárdának, a diskosnak hajításába; a birkózáshoz csatlakoztak nem sokára a költők és szónokok versenyei. Mindenek felett azonban engedelmeskednie kellett a véneknek. A legfőbb erények sorában emlegeték a férfias bátorságot és a mértékletességet épen úgy, mint a bölcseséget és az igazságosságot. Ugyanilyen jelenségekkel találkozunk, hogy egyebeket mellőzzünk, nálunk is a középkorban. Az élet valódi, elodázhatatlan szükségleteit a fenkölt szellemnek a magasztosért rajongó lelkesedésével egyesítő lovagrend a tudományokon kívül a hét szabad művészet mellett, majd helyett, hét ügyességre fordítja figyelmét és gyakorolja a lovaglást, nyilazást, vivást, úszást vadászatot, sakkozást és versírást. Reánk maradt fegyvereik temérdek volta bámulatra ragad testi erejök nagysága felett, egykorú hiteles följegyzésekben olvasható kalandjaik a komoly munka terhei, a szilaj mulatozások dévajságai közben tanúsított óriási kitartásukról tesznek tanúbizonyságot. S még is, midőn az aggastyánok kedves szokásuk szerint a régi jó időket emlegetik, midőn az „ő idejöket", ifjú és férfi koruk arany napjait, mint szebbet, mint jobbat állítják a mostanival szembe: hajlandók vagyunk ezen Ítélet igazságában kételkedni s okát azon subjectivitasban keresni, a mely az öreget ezen más utakon, más vezéreszmék után induló korból? sírja széléről, tetterős férfi kora siker dús működésére visszatekinteni készti. De midőn ezt tesszük, nincs igazunk. „A művelt osztályúak közt a serdülő fiatalok — mondja Herbert Spencer — valamint azok, kik a férfi kort már jóformán elérték, sem nem oly kifejlettek, sem nem oly erősek, mint elődeik valának; a gyermekek, a legtöbb esetben, nem érik el szülőik magasságát s az élet szívósságát illetőleg — a kor különbségét kellőleg figyelembe véve — hasonló hanyatlás