Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1885

I. Egy rész az iskolai egészségtanból. MOKOS GYULÁTÓL.

I. Egy fejezet az iskolai egészségtanból. A XIX. század gyermeke nem a családé, nem is játékaié hanem az iskoláé; szülei nem játszadozhatnak vele szabadon,'' nem bocsájthatják kedvtelése szárnyaira, mert a kis ember tanuló, a kinek már is nagy gondja az iskolai élet fáradalmainak viselése. Ezeknek a nem csekély munka-erőt igénylő fáradalmaknak — törvényben levén kimodva a tankötelezettség — alá van vetve kivétel nélkül mindenki, a kinek érzékei épek. A szülők az élet küzdelmeinek zajában nem nevelhetik, nem tanithatják szeretett gyermekeiket magok; részint az erre megkivántató szabad idő felett nem rendelkeznek, részint más körben levén munkásak, ismeretök, ügyességük nem terjed ki mind arra, a mit velők elsajátittatni óhajtanának: rá bizzák őket az iskolára; magok legfeljebb a lelügyeletet gyakorolják s tanulmányaik menetét kisérik figyelemmel. Midőn tehát a család lemond, vagy az intézettől távol lakó kénytelen lemondani arról, hogy gyermekének tanitását, nevelését intézze, annál nagyobb feladatot kell az iskolának magára vállalnia. A mi iskolánk három százados életében megmutatta, hogy a működéséhez kötött várakozásoknak mindenkor megfelelt, sőt a mikor ellenséges hatalmak nyomása el nem zsibbasztotta erőit, többet nyújtott, mint a mennyit igért. Szerető édes anyaként öleli keblére most is növendékeit, táplálja őket mint egy óriási család tagjait, hűen osztja örömüket, boldog, hogy boldogitja s ha boldogulásukat szemlélheti. Otthont ad, kinek nincs otthona, apát, gondviselőt, tanácsadót, jóbarátot i