Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1885

I. Egy rész az iskolai egészségtanból. MOKOS GYULÁTÓL.

— 20 — kivételeket számításon kivül hagyjuk is legalább kétféle nagyságút. Fahrner szerint, mivel egy ugyanazon osztályú gyermekeknél — ha az igen nagyokat és az igen kicsinyeket nem számítjuk is -— 14—24 cm. magassági különbözetet találunk, holott az évi rendes növekedés csak 5—6 cm. (lásd a 12. 13. lapon a táblázatot): sokkal kevesebb alkalmatlanságot okozunk növendékeinknek, ha az egyszer termetéhez igazított padban mindenkit két évig meghagyunk, mintha — bár minden évben más, a közép nagyságú gyermek növekedési viszonyainak megfelelő — de egyenlő nagyságú padba ültetjük az egész osztályt. 3. Az alsó osztálybeliek nagyobb fajta padjai a felsőbb osztályokban is használhatók az alacsonyabb gyermekek részére. Mekkorára készítsük padjainkat, mekkorák legyenek az egyes részek méretei, azt csak a gyermekek tagjainak és testtájai hosszának összehasonlítása által tudjuk meg. Ha tudjuk, mekkora az alszár, akkor tudjuk milyen magas lehet a pad. Ha ismerjük a czomb hosszát, akkor alkalmas szélesre ereszthetjük az ülőkét. Ha megmérjük a könyök távolságát az ülőkétől, akkor megkapjuk az asztal és az ülőke magasságainak különbségét, röviden: különbséget, idegen szóval differentiát. A különbség, a differentia tehát azon függőleges vonal, a mely azt mutatja, hogy mennyivel lehet magasabb az asztal belső széle az ülőkénél. Az ülőke magassága és a differentia együtt az asztal magasságát adják. Ha ezen vonalból egy, vagy másfél centimetert elveszünk, a háttámla magasságát is meghatároztuk: neki vetheti a gyermek ennek a hátát, a nélkül, hogy könyökét bele ütögetné. Ilyen részletes méréseket Zwez, Koller, Fahrner, Hermann s mások is végeztek; az eredményeket a következőkben foglalhatjuk össze.