Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1883

III. Szükséges-e nekünk, magyaroknak a német nyelv tudása? Dr. Fischer Lajostól

III. Szükséges-e nekünk, magyaroknak a német nyelv tudása? Nt. főiskolai Gondnok Ur, At. és Tek Tanári kar, Nagyreményű Ifjúság, Mélyen tisztelt Közönség! Nagyfontosságú ez a mai nap ránk nézve, melyen a főt. Egyházkerület megtisztelő bizalmánál fogva, bennünket, újonnan választott tanárokat, a Nt, főiskolai Grondnok ur hivatalunkba beiktatni kegyeskedik. Jó és helyes szokás, hogy az újonnan választott tanár, pályája megkezdése előtt, székfoglaló beszédet tartson. — Székfoglaló ez, de foglaló is a jövőre nézve, melyből a nagyérdemű közönség a beiktatandó által kilátásba helyezett szellemi munkásság értékére szeret következtetni. — Előttem szólott t. kartársaim megadták már a foglalót, most rajtam a sor, hogy részemről a magamét lefizessem. Am megkísértem. Annyit adok, mennyit a körülményeknél fogva adhatok, ezért kérem is a mélyen tisztelt Gyülekezet kegyes elnézését. E tekintélyes helyen, melyről oly sok jeles hangoztatta a bölcseség igéit, egy történetecske jut eszembe. Yolt egykor egy uralkodó, ki nagy értékű gyémántját azon megbízással adta át egy drágakőcsiszolónak, hogy annak értékét — mesterségénél fogva-—tőle kitelhetőleg emelje, s a siker esetére bőséges jutalmat igért neki. A szegény csiszoló mély gondolatokba merült, nem anynyira a jutalom által kecsegtetve, hanem inkább, hogy a beléje helyezett bizalomnak minél jobban megfeleljen; nem nyugodott; éjjel-nappal tűnődött, fáradozott; azon volt, hogy a