Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1882

I. Az atom-elmélet történeti kifejlődése. K. Kiss Józseftől

— 43 — anyag alómja a többitől külön és távolabb áll, mivel az ütések ellenkező irányúak egyik és másik oldalon, azok egymást ellensúlyozzák; ellenben ha az anyag kél atomja egymáshoz közel áll, egymás felé fordított oldalaikat az atomok ütései nem érik annyira, mintha egymástól távolabb állanak, hanem a többi oldalaik szenvedik inkább az ütéseket, s ennek az a következése, hogy a két atom az eiryik oldalra gyakorolt ülések túlsúlya következtében egymás felé mozog, közeledik, még pedig oly sebességgel, ami a távolság négyzetével fordított viszonyban álló vonzó erőnek felel meg, s azt is fel kell tennünk, hogy az anyag atomjai átfúrt alakúak, ugy hogy az apró atomok nagyobb része a bennük levő nyíláson rohan át, mert csak igy lehető, hogy két test közölt a gravilátio hatása tömegeik szorzatával arányos. Thomson elméletében az atomok oszthatatlansága, az anyag és erély megmaradásának törvényei egyaránt benne foglaltatnak: megértjük belőle annak okát, hogy a napban, az üstökösökben s ezek romjaiban a hulló csillagokban, vagy a roppant távolságra cső álló csillagokban és ködfoltokban miért találja a vizsgálódó elme ugyanazon anyagokat, ugyanazon törvényeket, amiket itt a bennünket hordozó földön. A kísérletekre és mathematikai vizsgálódásokra épített hypoIhezis megtalálja igazolását, ez jellemzi a természettudományok positiv korszakát; de csak egy bizonyos fokig találja meg, ujabb és ujabb vizsgálódások, megfigyelések és kisérlelek megváltoztathatják, vagy javíthatják. Mi tehát az anyag? Az éternek valami módosulása-e '), vagy csak az erők játéka állal űzött képzelet? Mi az erő? Valóban és egyedül létező-e, vagy az anyagnak nyilatkozata, hatása? -- ez évezredes kérdések ma is kielégilő felelet nélkül állanak. De vájjon meg lesznek-e e kérdések fejtve, eléri e a tudomány a végnélkül való mélységet, vagy képes lesz-e felemelkedni a végtelen magasságba hogy a létei titkáról felemelje az azt eltakaró leplei? — ,,hogy többet tudjunk többnek kellene lennünk"

2); a véges a végetlent sohasem mérheti meg. Az bizonyos csak hogy van végellen; végetlen bölcses*) Lásd J. Schlesinger: Die Entstehung der physischen und geistigen Welt aus dem Aether. Wien 1882. 2) Lewes: A philosophia története. I. K. 18. 1.