Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1882

I. Az atom-elmélet történeti kifejlődése. K. Kiss Józseftől

— 40 — kél veszsziik, és ezen középériéket X-el jelöljük : a képzelt választófa felületegységén az időegység alatt egyik irányban álmenő molekulák összes mozgásmennyisége, valamint a haladási irányukkal szemben eső edényfal felületegységének visszaható nyomása is MNX

2 lesz ; és ha az edényben levő molekulák összes sebességét F-vel jelöljük, akkor V

2=:X

2+Y

2+Z

2, s mivel a nyugalomban levő gázokban a nyomás mindenfelé egyenletesen terjed el, tehát X

2=Y

2=Z

2 és V

2—3X

2: a gáznak a felületegységre gyakorolt nyomása p— ,

7

3 MNV

2 lesz. E képletben M egy molekula tömege és N a molekulák száma ismeretlenek, azért helyettük M N szorzatukat tehetjük, a mi nem más, mint a térfogategységben levő gáz tömege; ha ezt q-val jelöljük, pz=V

3qv

2, és ebből v

2=3-L lesz. E képletet most már felhasználhatjuk a gázmolekulák középsebességének kiszámítására. Ugyanis 760 mm. légköri nyomásnál és 0°-nál a légnyomás egy négyszögméterre 10333 Kg, egy köbméter hydrogén súlya 0.0896 Kg. igyJL—115325 g, s mivel g=9.8097 m.: V

2z=3393852 m., és a hydrogén molekulák középsebessége a szabályos légköri nyomásnál és 0°-nál V= 1842 m. másodperczenként. Clausius számítása szerint a molekulák középsebessége a levegőben 485 m., az oxygénben 461 m., a nilrogenben 492 m., a hydrogenben 1844 m. Clausius számításának eredményét Graham a gázok ditVusiójánál a tapasztalással egyezőnek találta, s később azt is felfedezte, hogy Bunsennek hasonló kísérletei az általa használt gipszlemezek falának vastagsága miatt nem sikerültek '). Buys Ballot a gázok lassú difFusiójából indulva ki, azon ellenvetést tette Clausius számításai ellen, hogy ha a molekulák sebessége olyan nagy volna, a gázok gyorsabban keverednének egymással, pedig tudjuk, bogy p. o. a szénsav nyitott edényben hosszabb ideig eltartható, a nélkül, hogy a vele érintkező levegővel keverednék. Clausius ez ellenvetés ellenében kimutatta, hogy a gázok lassú diífuziója a molekulák egymásba ütődésének szükségkópeni következménye, s a molekulák szabad uthoszszának középértékét kiszámítván, ugy találta, hogy az körülbelől ezerszer *) Lásd Thán Károly: A légnemű testek láthatatlan részecskéinek mozgásáról. Term. tud. közi. IV. K i —io 1.