Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1882

I. Az atom-elmélet történeti kifejlődése. K. Kiss Józseftől

— 24 — és igy az elemi gázok sűrűsége atomsülyukat is kifejezi. Azonban Dumasnak, később Mítscherlíchnek a gőzök sűrűségének meghatározása végeit eszközölt kísérleteikből az tűnt ki. bogy a higanygőz csak felényi sulyu, a phosphor- és arséngőz kétszer, a kén gőze pedig 500°-nál háromszor ohan nehéz, mint a minőknek alómsulyaiknál fogva kellene lenniök. Ezen lapasztalali igazsággal szemben vagy Berzelins azon hypothezisét kellett elvelni, hogy az egyszerű gázok egyenlő térfogat és hömérsék melleit, és egyenlő nyomás alatt egyenlő számú atomokból állanak, Vagy a Dulong-Petitféle törvényt hasznavehetetlennek nyilvánítani. Ez utóbbi a mellette tanúskodó számos kisérleli bizonyíték miatt lehetetlennek látszott, és a kiválóbb chemicusok az elsőt választolták, és a felhozott kisérleli eredményekel ugy magyarázták, hogy a higanymolekula egy, az arsen- és phosphormolekulák négy, a kénmolekulák 500"-nál hat atomot foglalnak magukban. Igy nyert az Avogadroféle hypolhezis kísérleti eredmények által igazolást és igy lellek felfedezve az egy, kél, négy stb. alomu gőzök, mint azok létezését már Gmelin is allitotla. Az igy nyert eredmények azután a már meghatározott atómsulyok kijavítását tették szükségessé, s ekképen nyerték azok Gerhardt és Cannizzáró vizsgálódásai után mai ériéküket. Mint láttuk, Avogadrónak a Richter-, Dalton- és Gay-Lnssacféle törvényekre alapított hypothesise csak ugy állhatott meg, hogy a gázok szerkezetében kétféle molekulákat különböztetett meg. E megkülönböztetési ma is elfogadjuk, s azt mondjuk, hogy a lestek physikailag oszthatatlan igen kicsiny részecskékből, molekulákból, a molekulák pedig chemiailag és physikailag oszthatatlan legkisebb részekből, atomokból állanak és azt az erőt, mely az egyes atomokat molekulákká köti össze, ehemiai affinitásnak nevezzük. Hogy a különböző elemek atomjainak egymáshoz való vonzódása, affinitása nem egyenlő, már régebben is ismeretes volt, s különösen a savaknak a bázisokkal, s a bazisoknak a savakkal szemben észlelt egyenlőtlen telítési képességéből tűnt ki leginkább. Mindazáltal Berzelius először még nem volt hajlandó elhinni, hogy léteznek sesquioxydok, a melyek három savmolekulát képesek lekötni, míg a proloxydok csak egy molekulát leülhetnek; Gay-Lussac pedig mind a keltőnek egyenlő aequivalens értéket tulajdonított. De Peligot, Régm últ és Malagulli dolgozatai már előkészítették a helyettesítési elmélet kifejlődését, s Laurent azon ál-