Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1881
I. Első fejezet. Dr. Kapossy Lucián tanár urnák székfoglaló beszéde
- 6 3 n késő nemzedékre nemesítő leg, mely legszentebb föladata. A költő is n kor szülötte, de a valódi költő dalával a kor fölött áll, s a képzelem tüzével megnemesitve zengi a forrongó érzelmeket. Szépen ide illenek Gottsehall szavai: „Az idő kerekei forognak, az emberiség uj pályákat ér el, uj érdekek harca zajlik elő. A költő természetesen az embert tekintvén e forrongás középpontjának, mint művészete főtárgyát, ilt is felfogja öt keresni; a tarka világban uj és gazdagabb anyagot fog találni, de ebbe saját nagy lelkét nézi bele. Az uj cnlturai korszak külsőségei nem vakítják meg öt, mint az apró szellemeket és látszatköltőket, kik az idők múló érdekeinek és céljainak szolgálnak, hanem az megragadja az örök fejlődés fonalát, a jelenségek prózája nem hozza öl tévedésbe, habár az siirü felhő gyanánt szakad is le, hanem az örök eszmének sugarával épen a felhő cseppjeiből teremti a szépség szivárványát. , w Csak így hirdethetik a költők mindenkor a nép legméltóbb s legemberibb érzelmeit. Csak igy zenghetik a lelkesítő nemzeti eseményeket s hagyományokat. Csak az érdemes a valódi költő névre, ki megfelelő hangot tud adni ez érzelmeknek, ki képes a nemzet szivéhez szólani, mint Tompa mondja: Beszél a szent, dicső természet, De mi vagyunk tolmácsai; A sziv, a mit titokban érzeti: Tőlünk hallja kimondani; i'liink villám s tenger habokra Erijük virág és szellő szavát; Mi az Ur égő csipkebokra, Jelentve általunk magát. Csak ha mindezeket figyelemre méltatjuk, lesz a szép m& a hit, remény és szeretelnek ápolója, iránytű az élet hullámos tengerén, melynek zivatarai közölt reménylelve nézünk a feletlünk ragyogó, örök boldogságot ígérő csillagokhoz. Minden szép műnek lényegét a szép képezi; mindenek elölt tehát ki kell fejtenünk a szép fogalmát, meg kell ismerkednünk az aeslhetikai tényezőkkel, hogy ezek világításánál élvezhessük a felvett költemény szépségeit. — Lelkünknek azon erejét, melynek segítségével kifejtjük a szép fogalmát: értelemnek nevezzük, ugyanezen értelem
