Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1875
6 nak felvilágosítást kell nyújtani, a legmagasabb az emberi összes tudat körében; ez fogja át egyedül az embert osztatlan lényében, legbelsőbb életközpontjában, hol kedély, gondolkodás és akarat egymást áthatva munkálnak, s ezért a vallás a legerősebb is hatásában, de legtitkosabb is eredetében, s a legfőbb speculativ problémát rejti magában. Es ha ez oly érthetetlen marad egy philosophiai világnézetnek, mint ezt a pantheista magyarázat mutatja: bizonyosak lehetünk, hogy ily speculatio általában mélyen alatta áll a% iga%ság álláspontjának. Legyen hát határozottan kimondva, bármily nem tetszöleg fogadtassák is különböző oldalról, hogy Hegel „theocentrikus'' methodikai álláspontja teljesen elidősült ént kritikailag elitélt. A ,,kosmo-;mthropocentrikus" szempont, mivel erkölcsi theisn.usra vezet, (9lj lap.j mint az egyedül lehető, világosan és élesen elkülönítette magát a „theocentrikustól." A kettő együtt meg nem állhat; ,,a véges, és végetlennek identitása" birálát nélküli fogalom, melyet minden tévútra vezető következtetéseivel teljesen félre kell tenni, ha általában arról van szó, hogy az istent józan tudomány által megismerjük. Az absolutnak minden fogalma (98. lap), mely által az a véges világ processusába belevonatik , legyen ez naturalista pantheismus, vagy „végetlen Subjectivitas", egy ellenmondást foglal magában az absolutnak tisztán és józanon felfogott ideája ellen, ha mindjárt azon legfőbb s legszellemibb alakjában jelenik is meg, melyben a természet, .'s öntudatnélküliség korlátaiból szünet nélkül és lépcsőnként úgy küzdi fel magát, hogy a világprocessus Subject je maga az absolut. Mert ha ami gondolkodásunkban aprioristikus jelleménél fogva, mint elrejtett praemissa indirecte jelenvaló is ,de directe és közvetlenül a véges körében sehol nem találtatik, és egy innen kölcsönzött praedikatummal föl nem ruháztathatik. Nem tekintjük e mellett azon igen fontos körülményt, miszerint az az egész felfogás nemcsak alaki okokból, hanem tárgyilag is elégtelen arra, hogy a véges világot, és az ö belső Összefüggését megfoghatóvá tegye, mely csak úgy felfogható, ha föltesszük, hogy az egy minden végest megelőző, mindent és magáttudó absolut szellemnek gondolata. Mondjuk, ki hát egyszer mindenkorra (114. lap), hogy az utóbbi speculativ múltnak tendentián nl mnlaszlhatlanul szükséges egés% gyökeréig szakítni nehogy azon veszélynek tegyük ki magunkat, hogy az uj mustot regi hordóba töltsük. Nem célunk felhordani azon rég elismert károkat (176. és 177. lap , melyeket a Hegeli tan okozott az emberiségnek. Ez egy rég átküzdött, hátunk niegett levő korszakhoz tartozik. De célunk azon