Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1873

4 tettel, az egyes tagok változása dacára, és ettől függetlenül fenálló egység gyanánt lépnek fel, vagy pedig valamely, nem többé egyes természeti személy tulajdonában levő, hanem épen azon bizonyos célra rendelt s hasonlóan egység gyanánt jelentkező vagyon összeséghez. S épen, mivel e természeti személyek összesége, mint egység és a bizonyos vagyonösszeség, mint egység az egyes természeti személyektől lényegesen különböznek, de másrészt a különféle czélokra szolgálandó vagyon alanyt igényel, melyre a jogok és kötelmek vonatkoztathassanak, ennél fogva a tételes jog kénytelen vala azokat sajátságos személyekként tekinteni, és külön jogalanyisággal felruházni, egyedül ez által tevén lehetővé, hogy jogiviszonyokba léphessenek, s igy céljukat valóban el is érhessék. E személyek (Savigni óta) jelenleg közönségesen jogi személyeknek neveztetnek, s alattuk tehát nem valósággal létező, hanem képzelt, az az pusztán eszmei léttel biró személyeket kell érteni, melyek az államban jogok és kötelmek alanyaiként elismertetnek. Az előtt mistikai, erkölcsi szemé­lyeknek neveztettek; de ezen elnevezések, különösen az utóbbi, helytelenek, s könnyen félre érté­sekre vezethetnek. A jogi személyek fogalma természetes korlátját találja az általa elérendő célokban, melynél fogva azt a magánjogra, s a magánjognak is csak vagyonjogi részére kell szorítani. A rómaiaknál a jogi személyek intézményét meglehetősen kifejtve találjuk, s habár azok célja s beltervezete a mostani jogi személyekéitől sokban különböztek, — mi egyébiránt igen termé­szetes, jogalanyiságuk természete azonban még mai napon is lényegileg ugyanaz. De a római jog nem ismer a mai elnevezésnek megfelelő össznevet, hanem körül Írások­kal él, minők p. o. personae vice fungitur, vicém sustinet, vagy pedig egyes megjelölésekkel p. o. populus. civitas, respublica, curia, collegium, corpus, fiscus, ecclesia. Nem jogi irók a községeket publicae personae, persona coloniae nevekkel illetik. I A jogi személyek keletkezés módja. A jogi személy fogalma létesül tehát, valahányszor más valami, mint az egyes élő ember ruháztatik fel jogalanyisággal, minthogy pedig a természetes felfogásnak csak a természeti személyi­ség felel meg, az az hogy csak az ember bírjon személyiséggel, jogképességgel, jogalanyisággal, mert csak az egyednek van természeti, az az a jogkörén kívül is nyilvánuló léte, ebből önként következik, hogy minden jogi személyiség fiction (képzeleten, költésen) alapszik. A jogi személyek keletkezéséhez némely jogászok szerint elégséges ha több természeti személy csak általában bizonyos megengedett czél létesítésére szövetkezik, vagy ha valamely vagyon­összesség bizonyos megengedett czélra kirendeltetik, mások (Savigny, Wangerow, Keller stb.) sze­rint azonban a természeti személyek egyesülésén, vagy bizonyos vagyonösszeségen kívül mnlhatat­lanul még az állam közreműködése is kívántatik, mely vagy általános, vagy különös törvényben (lex generalis, lex specialis seu conslitulio personalis) nyilvánulhat. E pont iránti vita korántsem tekint­hető még befejezettnek sőt ujabban a nézetek ismét nagyon eltérnek egymástól, mind az által még mindig ez utóbbi az uralkodó, s helyesebbnek is mutatkozik az elsőnél, mely mint észlelhető, a jogi személyek fogalmának túlságos, és nem indokolható kiterjesztésére vezetne. II. A jogi személyek különböző fajai. A jogi személyek általában két osztályra szakadnak u. m: személyösszeségekre (universitas personarum) melyeknél a jogi személyiség az összeséget képező természeti személyek eszmei egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom