Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1868
Rumford nevezetes kísérletei ösmeretesek. Egy réz-álgyú fúrásakor nyert meleget sokkal nagyobbnak találta a forró víz melegénél. Vájjon — kérdi — a meleg a fúráskor nyert rézpors forgácstól jön-e?... Lehet, úgymond,de ez esetben az érc porrá fúrt részecsei hőfogékonyságának tetemesen szállni kellett. Egyszerű kísérletet levén e tárgyban, kijött hogy a rézpor hőfogékonysága legkisebbet nem változott. — Majd tompa fúrót alkalmazott egy rézhenger fenekére, és pedig rendkívüli nyomás alatt, mely 10000 fontra becsültetett — a fúró, tengelye körűi, lovak erejével lett forgásba hozva, 32 fordulatba egy eperc alatt. A hengernek és a benne levő légnek eredeti melege 60° F. volt, mely 30 eperc alatt 130°-ra hágött.^A fúrás által a rézhengerről leválasztott réz-forgács és por 837 szemert, maga a rézhenger 113 íft-t nyomott. — Ez adatok után kérdezi Rumford: lehetséges az, hogy ezt a nagy meleget, mely 113 fém hömérsékét F. 70°-l emelte — tehát a mely képes volna 5 U 0°-u vizet fölforralni, az a csekély rézforgács adta légyen. még akkor is ha a lelt rézforgács höfogékonyságának leszállása megengedtetnék? A forgács súlya a henyer súlyának 1/ 94 8-ada; tehát a forgácsnak 948°-t kellett hömérsékéböl veszíteni, hogy a henger hömérsékét 1 °-l emelje — és így 948 . 70 66360°-t akkor, midőn a 113 font henger melegét 70 ('-l emelte volt. Hol vette e roppant meleget a forgács ? u Lehetne mondani, hogy a lég adta a meleget, melyben ment végbe a fúrás. A lég ugyan nem adhatná azt másként, mintha a i'uratáskor nyert rézforgács a lég élenyével vegyülve rézrozsdát alkotott volna — tehát a vegytanos folyamatra rovathatnék a meleg forrása; azonban a forgács egyáltalában nem kapott rozsdát: mégis új kísérletet tett Rumford, melyben a fúrt hengerből a leget teljesen kizárta. Ekkor is ép azon eredményt tapasztalta a mit elébb. Majd egy más kísérletben az egész lüró-készület F. 60° víz alá helyeztetvén, a forgásba hozott fúró dörzsölése által kifejlett melegre 2 óra 20' múlva az egész víz-tömeg felforrott. „Már — igy okoskodott Rumford — a leírt kísérletekben nem jöhetett a meleg sem a fémből , sem a légből, sem a vízből: a fémből nem — inert e roppant meleg hova lett volna benne elrejtve és mi alapon? hisz csak a dörzsölésre mutatkozott a meleg — és pedig kifogyhatlanul; — légből nem, mert hisz egy kísérletben ki is lett teljesen zárva; — vízből sem — mert hisz ez épen kapta, nem pedig adta a meleget. Van hát hőanyag? Biz az a valami, a mi egy egy isolált testből szakadat lanúl és kifogyhatlanúl árad, semmikép nem lehet anyag — bizonnyal nem lehet más, mint mozgás!" H Davy is oda jut — kísérletei folytán, hogy a hő nem anyag. Okoskodása ide megy ki. Ha hőanyagot veszünk föl: akkor a test hőmérséke csak úgy nőhetne, ha vagy 1. a dörzsölés képessé tenné a testeket arra, hogy az őket környező leget felbontsa, mely esetben az élenynek a dörzsölt testekkel egyesülni kellene. Vagy 2. ha a dörzsölés a testek hőfogékonyságán nyomatékosan bírna szállítani. Vagy végre 3. ha a dörzsölés a testeket képesíteni birná arra, hogy környezetöktől vonják el a meleget. Miután a hő anyagiságának elmélete szerint csak a leírt három eset gondolható: Davy következő kísérleteket tett 1. Vett két jégtéglányt, ezeket vasrudakhoz erősítette, s így a nélkül, hogy a készüléknek egyéb részei zsurlódnak volna, néhány első percig egymáshoz dörzsölte. A jég a zsúrlódáskor egymást érintő lapok felszínén csak hamar olvadni kezdett és ez olvadott víz F. 35°-t mutatott. Hol vette magát e meleg? tán abból, hogy az olvadott víz hőfogékonysága tetemesen szállott és az így kiszabadult meleg olvasztotta meg a jeget. Igen, de a víz höfogékonyságának szállása nem áll; sőt épen a csepegős víz hőfogékonysága nagyobb mint a jégé. Tehát a dörzsölés nem kicsinyíti a test höfogékonyságát. — Az is kiviláglik e kísérletből, hogy a dörzsölés okozta höemelkedés a lég felbomlásából sem származhatik, miután a jégnek az élenyhez rokonsága nincs.
