Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

52 milyen kevés pénzt kap és ugyanakkor milyen drágán juthat csak ipari cikkekhez. Önkéntelenül feltámad lelkében az elégedetlenség. Ezt csak fokozza, hogy az indiai angolok kivéteLnélkül jómódban élnek és vagyo­nosok. Ez a 1 vagyon,azonban nem marad Indiában, hanem Európába ván­dorol. Az indusok szemében az angolok gazdálkodása egyszerűen rablás. Az angolok nem azért élnek Indiában, lhogy a néppel törődjenek, hanem hogy meggazdagodjanak és eltávozzanak. Az indusoknak ez a megfigye­lése teljesen igaz. »Az angol ültetvényes, gépész, üzemvezető és tisztvi­selő, ha hatvanadik évét'elérte, megy a maga útján. Nem hagy ott sem házat, se gyermeket, semmit, ami sajátja. Egyetlen vezető személyiség sem marad ott, hogy utódjának tanácsot adjon. Egyetlen fehér katona sem alapít ott családot. Egyetlen megvagyonosodott fehér sem építtet ott magának házat és nem vásárol földbirtokot gyermekei számára. Egyetlen fehér sem ver gyökeret'India földjében... !« (A. Demangeon: L'Empire Britannique 232. 1.) Gazdasági szempontból is káros Indiára az ilyen lep­lezetlen kizsákmányolás, de még rosszabb hatást vált ki lélektani tekin­tetben. Az angolok India uralmának egyik leggyengébb oldala, hogy nem tudnak szakítani ezzel a káros szokással. Folytonos a változás. A régi emberek, akiket az indusok már megszoktak, sőt esetleg meg is szerettek, elmennek és helyettük újak jönnek. Még teljesen civilizálatlan népek se nézik az ilyen szokást jó szemmel, még kevésbbé az évezredes művelt­ségű indus nép. Az angol kizsákmányolás természetszerűen visszahatást váltott ki. Mivel arra kevés a »remény, hogy'Indiát azonnal fel lehetne szabadítani a gyarmati helyzetből, más eszközökhöz folyamodtak az indus naciona­lista vezérek. Nemzeti üggyé tették az ipar fejlesztését. Különösen a vi­lágháború alatt alakult igen sok gyár. Ma már Indiában 8—9 millió gyapotorsó működik (hazánkban 1936-ban 315 ezer!). A gyapotszövő gyárakon kívül egymás után alakulnak meg a vas- és acélgyárak, juta­feldolgozók, gépgyárak, papír-, cement-, cukorgyárak, malmok, stb. még pedig nagyobb részt indus tőkével. Indiának ma már hatalmas gyáripara van. Angliára India iparosodása nagy csapást jelent, mert minden indiai gyár az angol munkások százait fosztja meg kenyerétől. Az angol ipar­cikkek ellen időnként olyan nagy az ellenszenv, hogy ismételten nemzeti üggyé lett az angol áruk mellőzése. India ugyan még csak igen kis rész­ben tudja a lakosság szükségletét fedezni, de az angol áruk helyett újab­ban a japáni cikkeket kezdték vásárolni. Az indiai boykot Angliában több százezer munkást tett munkanélkülivé. A japán betörést sikerült ugyan később visszaszorítani, de az indiai gyáripar fejlődését már nem lehet megakadályozni. Anglia indiai uralmának egyik legnagyobb veszedelme az indiai gyáripar fejlődése. A másik, talán még fenyegetőbb belső veszedelem az indiai nacio-

Next

/
Oldalképek
Tartalom