Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

9 Mikor hazulról elment, hogy Nyíregyházán magára öltse a páncélosok szép ruháját, így'írt naplójába: »Anyi a jó. Isten oltalmába ajánlva indított útnak, homlokomat'kereszttel megjelölve. Api szintén mondta, hogy ezután is olyan legyek, mint .eddig. Én is magam a jó Isten oltalmába helyezve indultam útnak, bízva és remélve, az ismeretlen jövő felé. A Szűzanyát arra kértem, legyen Édesanyám itt távol Anyitól és vigyázzon rám ő helyette«. íme, ilyen volt Vezekényi Bandi, a kötelességteljesítő diák, a lelkes levente, cserkész, kongregánista, karpaszományos tizedes! Szeretett mindent, ami szép és jó. A zenét, sakkot, cserkésztábort, fürdést. Járt Svájcban, Ausztriában s ott boldogan turistáskodott. Nyáron szinte naponként járt a Balatonon, ahol élvezettel fürdött, és lelkesen szelte a hullámokat vitorlásával. De mindezt tiszta, imádságos lélekkel tette. Élete, lelkülete valóban olyan volt, hogy a Giorgio Frassatik és Kaszap István mellett bátran állíthatnánk ifjúságunk elé példaképül. Egyik iskolatársa írja róla: Bizonyos, hogy jelleme, egyénisége Isten remekelése volt. Most ott pihen Kiskomáromban, rajongva szeretett szülőfalujában. Szíve felett, mely mindig Istenért s a Hazáért dobogott, ott pihen kongregánista érme. Az ő tiszta, szép élete, az ő hősi halála is biztosít bennünket, hogy Hazánk el nem veszhetik. Bár minél több ily derék fiút adna az Isten szép Hazánknak! László Keresztély. t Hajdú Kálmán. Intézetünknek jeles, példás tanulója volt. Az ötödik osztályt még kitűnő eredménnyel végezte, a hatodik osztályban támadta meg a gyászos baj. Hosszú, nagyon fájdalmas betegségét példás türelemmel viselte. Gondolatai azonban mindig az iskolában, osztálytársai között jártak, ó, mennyire szeretett volna még egyszer iskolába járni! A Gondviselés máskép rendelkezett. Július 7-én elköltözött oda, hol nincs többé könny és fájdalom. Kedves Kálmán! »Múlásod tiszta volt, mint az égbe visszaröppenő sugáré.<; Hisszük, hogy Isten trónusától .szeretettel tekintesz le iskoládra, iskolatársaidra s /mindnyájunkra, kiket itt a földön annyira szerettél. László Keresztély.