Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

46 újra megindult az aranyáradat Anglia felé. Hastings csak körülnézett Bengália határain és rögtön tudta, honnan lesz pénz! Legközelebb esett Benáresz, a híres szent város. Ennek fejedelme, Cheyit Sing eddig évi hűbéradót fizetett a Társaságnak és ki kell emelnünk, pontosan fizetett. Hastings elhatározta, hogy a benáreszi nábobot kifosztja. Folyton emelte az adót, míg végre a jobb sorsra érdemes fejedelem kijelentette, hogy tovább nem bírja. Erre Hastings az engedelmesség megtagadása címén megtámadta. A fejedelmet elűzte és Benáreszt elfoglalta. Azonban reményeiben súlyosan csalatkozott, mert a Benáreszi kincstárban mindössze 200 ezer font értékű pénz volt. Szép öszszeg ez is (5—6 millió) de a rohamozó katonák kezébe került, onnan pedig még Hastings se tudta kivenni. Annál jobban sikerült a másik vállalkozás, amely azonban még az előzőnél is szomorúbb eset. Volt Hastingsnak egy »pártfogoltja«, az audhi nábob, Asza-ful Dovla, fia annak a Szudsa Dovlának, aki pár éve az angolok segítségével kiirtotta a derék rohilla népet. Asza-ful Dovla eddig hűségesen megtartotta a szerződést, amelyet még atyja kötött az angolokkal. Pontosan és panasz nélkül fizette az évi járulékot. Ebből Hastings arra következtetett, hogy a lucknowi nábobi palotában tömérdek kincs hever haszontalanul. Hozzá látott tehát, hogy ezt a kincset forgalomba hozza. Asza-ful Dovla egy napon arra ébredt, hogy pártfogói nincsenek megelégedve eddigi évjáradékukkal, hanem többet követelnek. Még szomorúbb volt az a tapasztalata, hogy még ez a »több« se elegendő és hogy ő ilyen gazdálkodás mellett biztos úton van a teljes elszegényedés felé. Mint ilyenkor szokás, könyörgésre fogta a dolgot. Sikerült is Hastings-et meggyőzni szegénységéről. Hastingsnek azonban okvetlenül pénzre volt szüksége. Asza-ful Dovla nem titkolta, hogy ő is hasonló helyzetben van. Ennek természetes következménye, hogy összeültek tanácskozni, hol és mi módon lehetne gyorsan és nagy összeg pénzt szerezni. Asza-ful Dovla, ez a fiatal kicsapongó életű nábob el is árulta a forrást. Atyja, Szudsa Dovla jól ismerte fia pazarló természetét, azért feleségének és még szintén életben lévő anyjának nagy földbirtokokon kívül óriási összegű pénzt is hagyott. A fiatal nábob már eddig is zsarolta anyját és nagyanyját, de minden ravasz fondorlatával se tudott kisebb segélyeknél többet elérni. Haragjában és pénzsóvárgásában nem szégyelte elárulni zsaroló barátjának saját édesanyját és nagyanyját. Hastingsre, az európai művelt emberre, természetesen éppen ilyen szégyen, sőt talán még nagyobb, hogy egyáltalán szóba engedett hozni ilyen ügyet! A kéPfffit sem sejtő hercegnő (vagy mint Indiában mondják bégum) fajzabadi palotáját angol katonák fogták körül. A parancsnok fel-