Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

39 tőle függött. Az egészet is elvihette volna! Clive azonban tudott »mértékletes« is lenni. A nábob kincstárát nem fosztotta ki, hanem megelégedett azzal, hogy,a Társaság kárpótlására kivett 800 ezer fontot, vagyis 21- 22 millió pengőt, de nem a mai értékben, hanem a XVIII. század közepén uralkodott arany-értékben, amely a mait jóval felülmúlta vásárló erőben. Nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy legalább 40—45 millió pengő került az angolok zsebébe. Ez azonban még mindig csak egy rész volt, igaz, hogy a'nagyobb rész. Hátra voltimég Clive személyi« jutalma. A fiatal alezredes tekintete végig siklott az arany és ezüst pénzek halmazán, de nem foglalt le magának többet, mint 300 ezer fontot, azaz úgy 8—9 millió pengőt. Clive egy csapásra újra gazdag, sőt dúsgazdag emberré lett. Az új nábob nem sajnálta kincstára megdézsmálását, mert neki még mindig elegendő maradt. Fia is megbékélten tekintett a jövőbe, mert közben kézrekerítette az elmenekült Szuradzsa Dovlát és atyja akarata ellenére is kivégeztette. A jól végzett munka után az angolok diadalmenetben tértek vissza Kalkuttába. A Gangeszen egész kis hajóhad szállította a rengeteg aranyat, ezüstöt és drágakövet. Közel kétszáz éve már annak, hogy ez a kincsáradat megindult Anglia felé, de azóta folyton tart. A megszerzés eszközei közben változtak ugyan, de az arany folyam áramlása nem szakadt meg sohasem. .Kétségbevonhatatlan, hogy Anglia mai hatalmának alapja ez az indiai aranyfolyam volt és részben még ma is az! Alig ültette Clive Mir Jaffiert a nábobi méltóságba, már is segítségére kellett sietnie. A nagymogul Delhiben elismerte ugyan a változást, de fia hevesen tiltakozott ellene. Szövetkezett több hindosztáni fejedelemmel és megtámadta az új nábobot, valamint a patnai fejedelmet is, aki szintén az angolokhoz pártolt. A megijedt nábob régi szokás szerint pénzzel akarta lekenyerezni ellenségeit, mert jól tudta, hogy azok csak kincseire áhítoznak. Erre a kincsre azonban még Clive is számot tartott. Erélyes hangú levelet írt tehát a nábobnak, hogy ne ígérgesse pénzét boldog-boldogtalannak, mert akkor a követeléseknek soha se lesz végük. Azt ajánlotta neki is, tneg a patnai nábobnak is, hogy fogjanak fegyvert és bízzanak az angol hűségben és segítségben. Clive komolyan vette szarvait. Seregével azonnal segítségükre sietett. Serege alig állt pár száz emberből, de már közeledésének ihíre is elegendő volt az ellenség megfutamífcására. Clive vér nélkül is nagy győzelmet aratott, de még több pénzt szerzett. Szinte unalmas mindig azt emlegetni, hány száz ezer fontot raktak újból hajóra, de Clive úgv járt, mint hajdan Midas király: arannyá vált minden, amihez csak hozzá nyúlt. Mir Jaffier, a mursidábádi nábob átengedte neki haláláig azt az évi bért, amelyet bengáliai angol telepesek neki fizetnek. Ez az évi bér pedig, mint már tudjuk, 30 ezer fontot tett ki. Mindenesetre fejedelmi jövedelemnek számított még Clive előtt 30