Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

37 ritkás erdő és bozót fedte. Kitűnő hely volt ez az angol gyalogság szá­mára, de annál rosszabb az ellenséges lovasságnak. A nábob seregében francia tisztek és katonák is voltak. A franciák azt tanácsolták a nábobnak, hogy vonultassa előre ágyúit. Clive azon­ban megelőzte őket. A harc nem sokáig tartott, mert a szokatlan ágyúzás láttára és hallatára az indusok megrettentek és futni kezdtek. Egyedül a franciák állták meg ^helyüket. A nábob azonban annyira megijedt, hogy elrendelte a visszavonulást. Erre a nem is álmodott gyors eredményre Clive általános támadást vezényelt. Az angol ezredek szuronyt szegezve törtek ki a bozótból és a kalkuttai sötét üreg borzalmaira gondolva ádázul rávetették magukat a -visszavonulókra. Ennek láttára a nábob tü­neményes gyorsasággal leggyorsabb tevéjére pattant és meg sem állt, amíg 23 órás szakadatlan nyargalás után a fővárosba, Mursidábádba nem ért. A plassey-i csatában különösen kivált a 39. gyalogezred. Kitünte­tésül megkapta a »plassey« ezred nevet és zászlajára ezt a büszke felírást: Primus in Indis, azaz első Indiában! A megfutott sereg egész felszere­lése a győzők kezébe került. De ez csak mellékes eredmény volt. Sokkal többet jelentett az, de ez csak később derült ki, hogy a plassey-i csata eldöntötte India sorsát! A győzelem után Mir Jaffier seregével együtt elpártolt a nábobtól és sieted keleti szokásként szerencsét kívánni a győztesnek. Clive leküz­dötte haragját, mert .jól tudta, hogy munkájának csak az elején van még, és így Mir Jaffier közreműködésére még igen nagy szüksége lesz. Iparko­dott tehát a vezér rossz lelkiismeretét megnyugtatni. Díszőrséget rendelt ki tehát a vezér elé, és ő maga is szeretettel, legalább is látszólag sze­retetlei fogadta. Megérkezésekor eléje ment, átkarolta és az angol nép, va­lamint a Társaság nevében mint Bengália, Bihár és Orissza nábobát üd­vözölte. Rövid beszélgetés után azt tanácsolta neki, hogy seregével azon­nal induljon a .fővárosba, mielőtt a régi nábob újabb sereget gyüjthetne. Mir Jaffiernek nem is kellett ezt sokat ajánlani, mert ez volt ugyanis a szándéka. Pár nap múlva Clive és az új nábob együtt vonultak Mursidábád felé. Szuradzsa'Dovla ellenségei jöttének'hírére, mintha fú­riák üldözték volna, kétségbeesetten szaladgált óriási palotájának termei­ben). Talán azok is üldözték: a kalkuttai sötét üreg halálra kínzott áldo­zatainak bosszúálló szellemei! Néhány okos tanácsosa azt ajánlotta neki, hogy adja meg magát az angoloknak, mert ezek legfeljebb fogságba ve­tik. Mir Jaffiertől azonban nem várhat 'kegyelmet, mert ez Indiában nem szokásos. Szuradzsa Dovlának azonban nem tetszett ez a jó tanács, sőt árulóknak nevezte hű embereit, ^Vlások viszont arra bíztatták, 'hogy gyűjtsön újabb seregeket és a franciák segítségével folytassa a háborút. A nyomorult despota jobbra-balra kapkodott, de tulajdonképen nem esi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom