Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

37 ritkás erdő és bozót fedte. Kitűnő hely volt ez az angol gyalogság számára, de annál rosszabb az ellenséges lovasságnak. A nábob seregében francia tisztek és katonák is voltak. A franciák azt tanácsolták a nábobnak, hogy vonultassa előre ágyúit. Clive azonban megelőzte őket. A harc nem sokáig tartott, mert a szokatlan ágyúzás láttára és hallatára az indusok megrettentek és futni kezdtek. Egyedül a franciák állták meg ^helyüket. A nábob azonban annyira megijedt, hogy elrendelte a visszavonulást. Erre a nem is álmodott gyors eredményre Clive általános támadást vezényelt. Az angol ezredek szuronyt szegezve törtek ki a bozótból és a kalkuttai sötét üreg borzalmaira gondolva ádázul rávetették magukat a -visszavonulókra. Ennek láttára a nábob tüneményes gyorsasággal leggyorsabb tevéjére pattant és meg sem állt, amíg 23 órás szakadatlan nyargalás után a fővárosba, Mursidábádba nem ért. A plassey-i csatában különösen kivált a 39. gyalogezred. Kitüntetésül megkapta a »plassey« ezred nevet és zászlajára ezt a büszke felírást: Primus in Indis, azaz első Indiában! A megfutott sereg egész felszerelése a győzők kezébe került. De ez csak mellékes eredmény volt. Sokkal többet jelentett az, de ez csak később derült ki, hogy a plassey-i csata eldöntötte India sorsát! A győzelem után Mir Jaffier seregével együtt elpártolt a nábobtól és sieted keleti szokásként szerencsét kívánni a győztesnek. Clive leküzdötte haragját, mert .jól tudta, hogy munkájának csak az elején van még, és így Mir Jaffier közreműködésére még igen nagy szüksége lesz. Iparkodott tehát a vezér rossz lelkiismeretét megnyugtatni. Díszőrséget rendelt ki tehát a vezér elé, és ő maga is szeretettel, legalább is látszólag szeretetlei fogadta. Megérkezésekor eléje ment, átkarolta és az angol nép, valamint a Társaság nevében mint Bengália, Bihár és Orissza nábobát üdvözölte. Rövid beszélgetés után azt tanácsolta neki, hogy seregével azonnal induljon a .fővárosba, mielőtt a régi nábob újabb sereget gyüjthetne. Mir Jaffiernek nem is kellett ezt sokat ajánlani, mert ez volt ugyanis a szándéka. Pár nap múlva Clive és az új nábob együtt vonultak Mursidábád felé. Szuradzsa'Dovla ellenségei jöttének'hírére, mintha fúriák üldözték volna, kétségbeesetten szaladgált óriási palotájának termeiben). Talán azok is üldözték: a kalkuttai sötét üreg halálra kínzott áldozatainak bosszúálló szellemei! Néhány okos tanácsosa azt ajánlotta neki, hogy adja meg magát az angoloknak, mert ezek legfeljebb fogságba vetik. Mir Jaffiertől azonban nem várhat 'kegyelmet, mert ez Indiában nem szokásos. Szuradzsa Dovlának azonban nem tetszett ez a jó tanács, sőt árulóknak nevezte hű embereit, ^Vlások viszont arra bíztatták, 'hogy gyűjtsön újabb seregeket és a franciák segítségével folytassa a háborút. A nyomorult despota jobbra-balra kapkodott, de tulajdonképen nem esi-