Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

27 kutta, a hindu London. Még korábban (1661-ben) szerezte meg a Keletindiai Társaság Bombay-szigetét. Jól meg kell jegyeznünk, hogy ezeket a területeket nem Anglia szerezte meg, hanem az East-Indiá Company. Az elfoglalt indiai területek nem lettek tehát angol gyarmatok, sőt még a Társaság sem mondhatta az egyes kikötőket magáénak, mert igazában bérelt területek voltak. A Keletindiai Társaság magán vállalkozás volt. Megalakulása után azonban a Társaság az államtól rendkívül nagy kiváltságokat kapott: idegen fejedelmekkel szerződhetett, katonaságot, hajóhadat tarthatott, háborút indíthatott és ami szintén lényeges pont volt, külön bíróságot állíthatott fel területén. Csaknem azt mondhatjuk, hogy a Társaság külön kis állam volt India területén. Egyébként az East-India Company formájára nézve részvénytársaság volt, amelynek igazgatósága Londonban székelt. Ez az igazgatóság volt a lelke a ('vállalkozásnak annak ellenére, hogy maguk az igazgatók Indiát egész életükben sem látták. A Keletindiai Társaság működését igen szerényen kezdte, mert nem tett mást, csak kereskedett. Szerződéseket kötött egyes fejedelmekkel, akik tisztességes bérért hajlandók voltak (saját vesztükre persze) megengedni, hogy az angolok bizonyos kikötőkben letelepedhessenek és a bennszülöttekkel kereskedhessenek. A kereskedelem eleinte lassan fejlődött, de később óriási méreteket öltött. Az angolok iparcikkeiket árusították a bennszülötteknek meglehetős drágán és viszont összevásárolták a bennszülöttek tropikus termékeit és utolérhetetlen finomságú házi ipari gyártmányait, főleg selyem és gyapotszöveteit, ötvösmunkáit és ha lehetett, az érceket, drágaköveket. A többnyire olcsón szerzett indiai cikkeket Európában azután borsos áron értékesíthették. Természetes, hogy így a jövedelem óriási volt. A részvénytulajdonosok pénze bőségesen kamatozott 40—50, sőt jó években 80—100 o/o-os jövedelmet hozott. Anglia népe megtalálta az utat, hogyan lehet nagy munka nélkül is meggazdagodni, hogyan lehet idegen népekkel eltartatni sok százezer, sőt millió alattvalót. Azonban ne értsük félre azt a kifejezést, hogy nagy munka nélkül kezdett Anglia népe meggazdagodni. Ez csak az otthoni részvényesekre áll, mert a kereskedést lebonyolító indiai alkalmazottaknak alapos, fáradságos, sőt nem ritkán életveszélyes munkát kellett végezniök/A tropikus vidékeken még ma is sok veszedelem fenyegeti az európai embert, de 200—300 évvel ezelőtt 'sokkal nagyobb bátorságot és elszántságot követelt a trópusi élet, mint ma. Azóta nagyobb lett a közbiztonság, az orvosi tudomány sok veszedelmes tropikus betegséget megfékezett és ezzel sikerült a fehér ember számára a trópusi élet veszélyességét csökkenteni. Meg keli említenünk még azt is, hogv a Társaság eleinte igen rosszul fizette az alkalmazottakat, holott ma éppen ellenkezően a gyarmati szol-