Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

36 Vidovics munkája a dunántuli jelentősebb írók felfogását tükrözteti visszás Ezek mint Kisfaludy Sándor, Takáts József, Ruszék József, Horváth Endre,. Pápay Sámuel, Kis János, mindnyájan nyelvújítók voltak. Különböző alkalmakkor, - mindig elismerve Kazinczy érdemeit, fel is emelték szavukat a nyelvújítás túlzásai ellen. Az ö közbelépésük adta meg a nyelvújítás nagy mozgalmának azt a szükséges fékező és mérséklő erőt, melyet egyetlen nagylendületű, következésképen túlzásra hajlandó mozgalom se nélkülözhet, ha csak nem akarja kockáztatni a csődöt. Ebben a fékező, mérsékelő munkában „Az ellenfelek közül Debrecen hallgat leginkább; sem tudományos felkészültsége, sem irodalmi műveltsége nem áll meg Kazinczyéval szemben ... ha tesz valamit, az inkább személyeskedés, gúnyolódás ... Komoly ellenfelek a dunántuliak. (Tolnai: A Nyelvújítás, 120. 1.) Ennek a munkának jótékony hatását, szükségét Kazinczy is elismeri, ki azt írja 1816-ban Döbröntei Gábornak: „Addig űzzük a dolgot, hogy végre kisül, hol kell megállanunk, mert valljuk meg, szégyenlősködés nélkül és hamiskodások nélkül, én magunkról nem hiszem, hogy itt vagy ott tovább ne mentünk volna mint kell. (Lev. XIV. 415.) Ami pedig Vidovics értékelését munkájának értékelését illeti „A pápai társaság (Vidovics és esetleges társai) nagyon okosan és higgadtan állítja össze a neológiának, főleg Kazinczy és követőinek elméleti tévedéseit és gyakorlati vétségeit". (U. o. 158. 1.) „Elkésett könyv", mondja Toldy Ferenc. Azonban csak részben van igaza. Igaz, hogy a nyelvújítás 1826-ban már győzedelmeskedett, de hiszen ezt akarták a dunántuli írók is, másrészt ez a munka csak az ő több mint tízéves tiltakozásuknak, mérséklésüknek végső összefoglalása. Azután sohase szabad feledni, hogy minden győzelmes irányzatra nézve nagyon üdvös, ha az ellenfél a maga ellenérveivel ott áll élő tilalomfaként. * * * Az utókor kötelességét teljesítettük Vidovics Ágostonnal szemben, mikor alakját teljes feledékenységből kiemeltük. A magyar nyelvművelés terén kifejtett érdemes munkája elismerést érdemel az utókortól, munkás, alkotó, odaadó, emberszerető egyénisége, lelkiismeretesen végzett hivatásbeli munkája pedig például szolgálhat mindenkinek, főkép pedig az ifjúságnak, hogy a nagy, az érdemszerző munkához nem kellenek a rendkívüli feltűnő alkalmak, mert a legszerényebb körülmények között a mindennapi életben is lehet gyakorolni. Ehhez csak a becsületes, kitartó, következetes, befejezett munkát kell szeretni. SZALAY JEROMOS